Megdermedt a nagyvilág

Talán ezek a tél leghidegebb napjai Magyarországon: tartósan fagypont alatti a hőmérséklet. S bár a következő napokban felmelegedés várható, most néhány napig érezhetjük, milyen az igazi, téli „cidri”.

Az idősebbek felemlegetik a régi nagy hidegeket, a tartósan mínusz 20–30 fokokat, amiktől valószínű, el kell köszönnünk a globális felmelegedés miatt. A fázós napok kevésbé hiányoznak, ám a hó nagyon. Szerintem alig van ember, aki ne nézné boldogan az eget, ha szállingózni látja a havat, és nem bízik abban, hogy a néhány centis hótakaróig meg sem áll. Az 1-2 centis havazás (vagy ígérete) után újra és újra felemlegeti az 1987-es hókáoszt, az 1999-es, a 2002-es hatalmas hóesést, nosztalgiával gondol az akkori kellemetlenségekre: megszépítette az idő.

Le kell mondanunk

Nem véletlen az sem, hogy Bánkútra ki lehetett tenni a megtelt táblát az előző hétvégéken. Vágyunk a hóra, egy kis szánkózásra, hiszen a téli nagy kalandról, a síelésről, a sítúrákról is valószínű, sokaknak le kell mondania a koronavírus miatt. Csoda hát, ha mindenki látni akarja azt a picit, ami hegyekben leesett?

Azért is jó nézegetni a külföldről érkezett fotókat, mert a világon sok helyen igazi arcát mutatja a tél. Nincsenek tavasziasan duzzadó rügyek, zöldülő vetés, van viszont jég, hó, zúzmara, sapka és sál. Igaz, ott a hólapát is, a nehezített közlekedés, de mindezt feledteti a szánkó, a síléc és a hamisíthatatlan éles, tiszta, hóillatú levegő.