Szép eredménye lett annak, hogy még a szünetekben is a versenyre készültek

A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium tanulói, Németh Liliána és Fazekas Hanna arany minősítést, népmese-kategóriában pedig Jármi Dorottya ezüst minősítést szerzett a „Regösök húrján...” vers- és prózamondó verseny országos döntőjén. Lenkei Zsanett felkészítő tanáruk elmondta, hogy a három hatodik osztályos kislány a területi fordulón első helyezést ért el, és nagy izgalommal készültek a végső megmérettetésre.

Elszántak voltak

Továbbá hozzátette: – Segíteni kell a gyerekeknek, hogy olyan művet válasszanak, ami illik hozzájuk, amivel azonosulni tudnak. Vannak, akik egyből ráéreznek erre, másoknak több lehetőséget kell mutatni, hogy ki tudják választani a számukra legmegfelelőbb alkotást. Fontos az is, hogy először együtt olvassuk, értelmezzük a választott művet. Aztán jöhet a memorizálás, majd a minél többszöri felmondás, végül a finomítások, gyakorlások – mesélte Zsanett. – Érezniük kell a támogatást, a biztatást, mindig szívesen meghallgatom az ötleteiket is. A lányok rengeteget készültek a megyei fordulóra és az országos döntőre egyaránt. Többször videóra vették a produkciójukat, elküldték nekem, majd meghallgatva és elfogadva a tanácsokat újra és újra rögzítették. Törekedtek a tökéletességre, soha nem kellett őket noszogatni, igazán elszántak voltak. Pályakezdőként nekem is hatalmas öröm, hogy a diákjaim ilyen szép eredményeket érnek el, és hogy ekkora a motiváltság, a versenyszellem bennük – folytatta a felkészítő tanár.

A nevelésen a hangsúly

– A Jezsuita Gimnázium mindig is a személyes odafigyelés, a törődés iskolája volt. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ne csak tanítsunk, hanem neveljünk. A közös munka során általában hamar kiderül, hogy ki miben tehetséges. Egy kötelező memoriter felmondásakor azonnal világossá válik, hogy kinek az erőssége a mesemondás, versmondás. Sajnos vannak olyanok, akik a tehetségük ellenére nem szeretnek szerepelni. Őket mindig próbáljuk motiválni, biztatni, nem erőltetve a versenyzést. Minden versenykiírásról értesítik a tanárok az összes diákot, akik eldönthetik, hogy részt szeretnének-e venni, vagy sem. Vannak népszerűbbek, amelyekre általában nagy a túljelentkezés, ezért helyi fordulókat rendezünk, hogy mindenki kipróbálhassa magát. Innen mindig a legjobbak jutnak tovább a megyei vagy az országos fordulókra – emelte ki Lenkei Zsanett.

Végeredmény

A lányok maguk is szívesen beszéltek élményeikről.

– Az országos döntő időpontját a vírushelyzet miatt folyamatosan változtatták, így bőven volt idő a felkészülésre. Szeptember 15-én végre megtartották a versenyt Budapesten. Így a hónap eleje óta intenzíven gyakoroltunk, készültünk Zsani nénivel, még az órák közti szüneteket is erre fordítottuk – mondták. Mindhárman Nógrádi Gábor alkotásai közül választottak, bár Lili a végső döntés előtt még hezitált egy kicsit, majd különböző szempontok alapján ő is az író művei mellett határozta el magát.

– A legfontosabb az volt, hogy közel álljon a személyiségemhez. Zsani néni ajánlásával így esett a választásom Nógrádi Gábor egyik vicces prózájára, a Hogyan neveljük a nagymamát? című műre. Ebben tudtam leginkább kifejezni a cserfességemet, vidám természetemet. A másik szintén Nógrádi Gábor munkája, a Denevér. Ebben az állatvédelem jelenik meg vicces formában, amit szintén fontosnak tartok – indokolta meg Lili.

A helyezettek kihirdetése után nagyon örültek a saját és egymás eredményeinek is.

– Rendkívül jó érzés volt színpadra állni – kezdte Hanna. – Bár színpadra lépés előtt végig izgultam, de amikor elkezdtem a választott szöveget mondani, elmúlt a félelem. Mindenképpen szerettem volna helyezést elérni, ezért hatalmas örömmel töltött el, hogy arany minősítést kaptam – mondta boldogan a kislány.

Bár Dorottya az eredményhirdetésen személyesen nem tudott részt venni, mint mondja: Zsani néni rögtön értesítette az ezüst minősítésről, ami boldogsággal, büszkeséggel töltötte el.

Lili elmondása alapján meglehetősen izgulós típus, így a verseny alatt is volt benne némi félelem.

– Amikor felhívtak a színpadra, remegve mentem ki, viszont amikor elkezdtem mondani a prózámat, igyekeztem kizárni mindent, és úgy szavaltam, mintha csak a zsűri és az apukám lenne a teremben. Az eredményhirdetés után nagyon hálás voltam azoknak, akik támogattak a versenyen való indulásban. Hatalmas köszönettel tartozom a családomnak, tanáraimnak, hogy mindenben segítettek nekem – mondta végezetül Lili.

Mindhárman úgy érzik, hogy megtérült a felkészülésbe belefektetett idő és energia.

(A borítóképen: Fazekas Hanna, Németh Liliána, Terhes Hanna [aki saját meséjével győzött egy versenyen] és Jármi Dorottya. Mögöttük tanáruk, Lenkei Zsanett)