Bezártság és unalom ellen meseírás

Emese közel két éve költözött Miskolcról Máltára párjával és két gyermekükkel. Eredeti foglalkozása színész, ami mellett mindig szeretett rajzolni, csak soha nem volt rá ideje. Aztán a karantén idején lett. Addig nem igazán volt rá igény, a kislánya, Emma beérte egy pálcikaemberrel is.

– Mindig mániákusan szerettem volna bármit is csinálni, alkotni, nyilván ezért is lettem színész. Szerettem rajzolni, de sosem foglalkoztam vele komolyabban, azt gondoltam magamról, hogy én ezt úgysem tudom, és meg sem próbáltam, inkább a színpad- és díszlettervezés érdekelt – meséli magáról Emese. – Az egész könyvírás úgy kezdődött, hogy amikor Emma kicsi volt, sarkalatos pont volt nálunk az altatás. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet úgy elaltatni a gyereket, hogy én se őszüljek bele, és ő se nyafogjon, hogy nem akar aludni. Nyilvánvaló megoldásnak tűnt a mese, de Emma azt nem élvezte, ha könyvből olvasok neki, így elkezdtem kitalálni történeteket. Egyszer kivettem a könyvtárból Lori Lite Buborékrepülés című könyvét, ami mesés formában ír le egy jóga légzőgyakorlatot. Nagyon tetszett, mert a gyerek nem vette észre, hogy valójában meditál, csak ellazult és elaludt. Aztán kitaláltunk olyan karaktereket, amik éppen foglalkoztatták, mint az unikornis, a lepke vagy a virág, és azok köré építettem a későbbi történeteket. A kisfiam mostanában azt mondja, hogy mindegy, csak legyen benne autó – teszi hozzá nevetve.

Hogyan lesz igazi könyv?

Manapság van egy olyan mánia, mondja Emese, hogy amit nem örökítünk meg, az a pillanat örökre eltűnik, és soha többé nem fogunk emlékezni rá, ezért mindent fotózunk, videózunk. A gyerekünkről van 4500 kép, amit aztán soha nem nézünk meg, csak ha a Facebook feldobja, hogy ez történt 5 éve. Ő is gyakran sajnálta, hogy nem örökítette meg a meséit, majd a karantén alatt, amikor nem tudtak sehová menni, úgy gondolta, egye fene, leírja, aztán rajzolt is hozzá, hiszen végre volt rá ideje. A végén pedig már úgy nézett ki, mint egy igazi könyv. De hogyan lesz ebből mégis igazi könyv?

– Elolvastam minden fórumot, hogy mit kell érte tenni, az összes technikai részletnek utána jártam, egy csomó unalmas dolgot elolvastam, ami egyébként eszembe nem jutott volna. Egy csoportban kerestem próbaolvasókat (akik nem a családom és úgyis tetszik nekik – fűzi hozzá viccesen Emese), hogy tiporjanak földig, mielőtt leégetem magam egy kiadónál. Több mint kétszázan elolvasták, és szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam, majd egy korrektor hölgy felajánlotta, hogy kijavítja a szöveget, így lett belőle könyv. A Jó reggelt, Kis Pillangó egy napindító mesekönyv lett, mely először e-book formában jelent meg, majd nyomtatásban is – meséli az alkotó. Ezután egy Facebook-oldalt is létrehozott az alkotásainak Inspiráló könyvek néven, ahol többek között a könyvébe is belepillanthatunk.

Illusztrációk egy állatmenhelynek

– Mostanában nagy szerencsém van, mert folyamatosan jönnek a megkeresések. hogy mit szeretnének, és megpróbálom úgy, ahogy nekem is tetszik, abból próbálok építkezni. Szeretem a kihívásokat, hogyha valaki mond valami hihetetlen őrültséget, igyekszem úgy kitalálni, olyan ötletekkel előállni, ami tutin néz ki vagy szerintem illik az eredeti elképzeléshez. Maximalista vagyok, ha valamibe belevágok, abba minden energiámat beleteszem – mondja magáról és a munkájáról.

Emese jelenleg egy illusztráció-sorozatot készít állatokról egy Costa Rica-i állatmenhelynek. Véletlenül jött a lehetőség: megismerkedett egy ott önkénteskedő magyar lánnyal, aki látta az egyik illusztrációját és megjegyezte, hogy milyen jó lenne, ha valaki nekik is készítene ilyen cuki képeket. Szó szót követett, végül megszületett a megállapodás, és már készülnek a fotóról megálmodott akvarellek. Közben Emese elkezdte írni a meditációs mesekönyv folytatását Jó estét, Kis Pillangó címmel, értelemszerűen esti elalváshoz íródott mesékkel. A terveknek azonban még mindig nincs vége, egy mandalás La Fontaine-jellegű könyv is készül. Az állatokat ábrázoló mandalák egy-egy pozitív fogalmat személyesítenek meg, úgy mint az öröm, gyengédség, beilleszkedés, kíváncsiság, tisztelet, ezzel is játékosan tanítva a gyerekeket ezen dolgok fontosságára.

(A borítóképen: Varga Emese és családja)