Zömök, nyolcbajuszú katasztrófa. Mi az?

A hazai vizeknek három komoly sorscsapása van: a kormorán – másképpen halfarkas –, a horgász, aki nem szedi össze maga után a szemetet és a törpeharcsa. Az elsőre és az utóbbira már léteznek megoldások. Ebben az írásban a bányatavak falánk rémével, a törpeharcsával foglalkozunk.

Ez a zömök, nyolc bajuszszálat viselő invazív halfaj szúrós csonttüskét hord a hátán, ami könnyen becsúszik a húsba, és fájdalmas sebet ejt a horgászokon. Azonban nem emiatt lett tiltólistás. Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában 4 kilóra is megnő, azonban az itteni klíma és az európai életkörülmények hatására jócskán összement az átlag példánysúly, így joggal érdemelte ki a faj a „törpe jelzőt”.

Pusztító hal

Ahhoz, hogy egy törpeharcsa megduplázza a testsúlyát, a saját tömegének a kilencszeresét kell megennie. Nagyon gyorsan szaporodó, hatalmas pusztításokra képes halfaj lévén a leghatásosabb védekezés, ha bele sem kerül a vízbe. Ha már megtörtént a baj, a törpeharcsa intenzív lehalászása lehet célravezető. Ez általában varsákkal történik, amelyek beszerzése újabb költségek elé állítja a tógazdákat. A varsa egy olyan hálós csapdaféle, amibe beúszik a hal, de ki már nem tud utat találni. Bár szép eredményeket lehet ezzel a módszerrel elérni, a varsázás valójában fárasztó munka: folyamatos, kitartó halászatra van szükség a gyérítéshez.

Kapcsolódó cikk:

Ember nagyságú sügért fogott a szerencsés pecás (fotó)