2016.10.16. 20:35

Barátságos légkör, barátságtalan időjárás Miskolcon

Miskolc - Több mint ezren futottak Miskolc belvárosában, az őszi utcai futóverseny egyre népszerűbb az emberek körében.

Barátságtalan időjárás fogadta az idei Barátság Maraton résztvevőit. A szemerkélő, majd később szakadó eső azonban nem tartotta vissza a sportolni vágyó amatőröket és a profikat. Az elmúlt három esztendőben már jól megszokott útvonalon, Miskolc belvárosában zajlott a verseny, ahol a felkészültségi szintjüknek megfelelően, gyakorlatilag mindenki megtalálhatta a kellő erőpróbát. A Barátság Maraton elején a gyerekszámokat bonyolították le, majd következett az első „nagy rajt”, ahol a Minimaraton, vagyis az 5,2 kilométer képviselői, valamint a maratonisták vágtak neki a távnak. Ezután egy órával a két középső távot indították, a 10,4 kilométeren és a félmaratonon is tömött sorokban várakoztak a futók.

Frissített az eső

- Egyáltalán nem lehetünk elégedetlenek, mert az idei versenyünk létszáma meghaladta az ezer főt – összegzett Szűcs István, a Barátság Maraton megálmodója, főszervezője. – Valóban jobb lett volna napsütéses időben végigvinni ezt a napot, de igazából a futókat a szemerkélő eső nem hátráltatta, sőt talán még a frissítésben is segített. Az előnevezők nagyrészt itt voltak, és a helyszínen is sokan jelentkeztek, ezért úgy gondolom: a külső körülmények egyáltalán nem hátráltattak senkit, aki futni akart, az futott is.

Természetesen a legnagyobb figyelem a maratoni számot kísérte, ahol két miskolci versenyző kéz a kézben futott a célba. A korábbi többszörös győztes, Karlovits-Juhász Tamás ugyanis a célegyenesben bevárta Büki Ádámot, és együtt szakították át a célszalagot. A számítógépes időmérés azonban nem megosztott első helyet jelezett, hanem Bükit hozta ki győztesnek, aki az első maratonján rögtön nyerni tudott.

Együtt mentek

- A verseny első felében arra törekedtünk, hogy nehogy elfussuk magunkat – vonta meg a Barátság Maraton mérlegét Büki Ádám. – Arra természetesen figyeltünk „Karlosszal”, hogy helyezésben ne csússzunk nagyon hátra. A negyedik kör után ketten voltak előttünk, őket egy tempóváltásnak köszönhetően viszonylag hamar sikerült utolérni. Ezután kontroll alatt tartottuk a futást, de az edzőnk azt mondta, hogy a végén döntsük el. Az utolsó három-négy kilométer ezért egyáltalán nem volt nyugodt, Tamás elfutott, de a cél előtt nagyon sportszerűen bevárt. Remek érzés volt együtt befutni, gyakorlatilag így egált jöttünk. Az eső egyáltalán nem hátráltatott, így legalább nem kellett „szétfrissíteni” magunkat, a futás szempontjából talán még jót is tett velünk az időjárás.

- ÉM-ME -