2018.11.10. 16:06

Eszméletvesztés és gólpassz Tibolddarócon

Tibolddaróc - A tibolddaróci labdarúgómeccsen többen is a bajba került játékos segítségére siettek.

A megyei II. osztály Közép csoportjának 13. fordulója keretében játszott Tibolddaróc – Vatta találkozó a 48. percig a rendes kerékvágásban zajlott. Ekkor Nagy Balázs, a hazaiak egyik védője gólhelyzetbe került, majd összeütközött Szemán Imrével, a vendégek kapusával. Előbbi elesett, majd később elveszítette az eszméletét.

Két percig

– Mindkét csapat játékosai odaszaladtak – idézte fel a történteket K. Tóth János, a vattaiak elnöke. – Többen úgy látták, vagy arra gyanakodtak, hogy lenyelte a nyelvét, ezért kifeszítették a száját. A mieink közül ebben Szemán Imre és Mizser Ferenc sietett a bajba jutott labdarúgó segítségére.

Szűcs Levente, a daróciak edzője is megijedt, sőt elmondása szerint mindenki megrémült:

– Ez természetes reakció volt, hiszen ilyen esettel még nem találkoztunk ezen a futballpályán. Nyomban ott termett Kvaszta Judit, egyesületünk tagja, aki gyógyszerész mellett dolgozik Szentistvánban és Varga Gáspár Barbara, csapatkapitányunk, Varga Gergő felesége szintén hozzájárult ahhoz, hogy ne történjen nagyobb gond.

Az általunk megszólaltatott szemtanúk szerint a játékosok az úgynevezett sótöréssel igyekeztek kiegyenesíteni Nagy Balázst, sőt a mellkasát is megnyomták, hogy levegőhöz jusson, majd a száját kifeszítve győződtek meg arról, hogy nem nyelte le a nyelvét, „csak” beszorult a levegője. A riadalom – amely Tóth Márton játékvezető szerint mintegy két percig tartott – után a már magánál levő labdarúgó lement a kispadhoz, majd mielőtt lecserélték, visszament a gyepre – mentőt így nem kellett hozzá hívni szerencsére, és a gyors beavatkozásoknak köszönhetően, erre már nem volt szüksége.

Mindenkinek hálás

Az ominózus eset elszenvedője, a tibolddaróci Nagy Balázs civilben az egri Eszterházy Károly Egyetem harmadéves testnevelés-történelem szakos nappali hallgatója.

– Először is úgy emlékszem, hogy volt egy ígéretes indításunk – vette át a szót a védő, majd így folytatta: – Kapura törtem, gólt akartam szerezni, a kapus azonban védett, megfogta a labdát, én meg átestem rajta. Pont a mellkasomra, aztán még felültem, de nem kaptam levegőt. Integettem a vattai csapatkapitánynak, hogy jöjjön, segítsen. Ő kihúzta a mellkasomat, hogy oxigénhez jussak. Viszont szóltam neki, hogy hagyja abba, mert fájt a művelet és mások utólagos elmondása szerint ekkor veszítettem el az eszméletemet. Utána arra „ébredtem”, hogy körülöttem van mindenki – a szüleim és az edzőm is. Kérdezgettek, hogy vagyok, mert azt látták, hogy a fejem lila. Fellocsoltak vízzel, majd mutattam, hogy rendbe jöttem. Lesétáltam, nem sokkal később két percre még visszaálltam, ezalatt adtam egy ígéretes labdát, ebből gólt szereztünk, aztán lecseréltek. Az a legkevesebb, hogy kijelentem: nagy köszönettel és hálával tartozom a mentésemből részt vállalt tibolddaróciaknak, vattaiaknak, a hivatalos közreműködőknek és mindenkinek, aki valamilyen formában segített rajtam.

ÉM-KT