2022.02.07. 08:30
Búcsú
Nem tudjuk, mikor jön el a mi időnk, s bár valahol mélyen tudjuk, hogy az elmúlás része az életünknek, mégis úgy élünk, mintha az életünk örökké tartana, s ha megérint bennünket szerettünk elveszítésén keresztül a halál, akkor fel sem tudjuk fogni, hogy a másik nincs többé, nem tudjuk, mitévők legyünk, hiszen vele együtt belőlünk is eltávozott lelkünknek egy darabja.
Balogh Csilla
Fotó: Bujdos Tibor
Itt maradunk fájó sebként, tátongó űrrel a szívünkben, tehetetlenül, s nem tudjuk, hogyan búcsúzzunk el attól, aki már nincs velünk. Maradnak az emlékek, a bennrekedt vallomások, a kimondatlan bocsánatkérések, a meg nem oldott sérelmek, a tisztázatlan konfliktusok, egy kép az éjjeliszekrényen, egy papucs az ágy mellett, egy kalap a fogason. Maradnak a kérdések, a miértek, az értetlenség, a sokk. Ilyenkor esélyünk sincs a búcsúra.
Elbúcsúzni soha nem könnyű. Végső búcsút venni a szeretteinktől pedig a legnehezebb feladat az életben. Ám itt maradnak az együtt töltött idő évei, órái, feledhetetlen pillanatai, közös örömei és küzdelmei, a nevetések úgyszintén.