Ami marad

Végre meglátogathatjuk a betegeinket és az időseinket. Elfelejthetjük a sok videó­konferenciát és a tömeges online oktatást. Már nemcsak a kávézók kerthelyiségébe ülhetünk be, hanem újranyitnak a mozik és a múzeumok. Ismét beindul az élet nyüzsgése, és legalább egy időre talán fellélegezhetünk a járványtól is, legalábbis Közép-Európában.

Egy kicsit érdemes megállnunk és végiggondolni, hogy mit tanultunk a karantén­időszakból. Bizonyára mélyebb ember- és önismeretre tettünk szert, ami nélkül manapság nehéz boldogulni. Megérthettük, megfosztva sok mindentől, ami emberivé tesz bennünket, hogy melyek az igazán fontos dolgok. Hogy a család és a barátok támogatása akkor is pótolhatatlan, ha az egzisztenciánk bizonytalanná válik, mert ők valóban bennünket látnak. Rájöttünk, hogy léteznek olyan örök értékek, amelyek egy hanyatló nyugati civilizációban is tartást adhatnak.

Kapcsolódó cikk:

Az időkorlát megszűnt,a szájmaszk még marad