Kávézó az Avasi kilátóban - „Ebben a fél évben ez lesz az életünk”

Miskolc - Mindig is szívügye volt az Avasi kilátó, mondja Rák Mónika. Most kibérelte az étteremrészt: kávézó nyílik.

Elegáns, szürke kanapék és fotelek, színben hozzájuk illő padlószőnyeg, a falnak támasztva egy aranyszínű festmény, a kilátót ábrázolja.

– Van belőle egy ezüst is. Ugye szép? – kérdezi Rák Mónika, és bólintunk. Tetszenek a bútorok, igazán megfog az a kilátás, ami a leendő kávézóból tárul elénk a városra, Miskolcra.

Az Avas kilátóban járunk, a felső étteremrészben napokon belül kávézó nyílik. Abban, amely már egy bő évtizede üresen áll, amit hosszú éveken át nem sikerült bérbe adni, pedig a város emblematikus építménye jobb sorsot érdemelne. Mi lehetett az oka? Túl magas bérleti díj, télen kifűthetetlen, nyáron tűzforró, de ami a legnagyobb gond, a környék ma keveseket vonz. Mégis, miért döntött a kávézó mellett Rák Mónika?

– Mindig is szívügyem volt a kilátó – mondja. – Most fél évre, május végéig béreltük ki, és ebben a fél évben ez lesz az életünk. Igaz, izgalmasabb lenne, ha lenne libegő, ami felhozza ide az embereket, vagy szabadtéri színház programokkal, szép parkkal, de még mindez várat magára.

A korábbi projekt

Rák Mónikáról korábban, két évvel ezelőtt már írt lapunk. Akkor már évek óta dolgoztak egy projekten, szerettek volna életet vinni a kilátóba és az Avastetőbe. Az volt a terv, hogy száznál is több befektetőt keresnek, akikkel közösen fognak bele a projektbe, és húsz évre veszik bérbe az épületet. Mindenki egy-egy millió forinttal szállt volna be, száz magánembert és ugyanennyi vállalatot vontak volna be. A most bérbe vett vendéglátóhelyet akkor exkluzív szalonétteremként működtették volna, de a teljes környék fejlesztésére megvolt az elképzelésük.

– Több mint 70 befektető támogatta már annak idején a projektet. Arra számítottunk, hogy a lokálpatrióta ismerőseink szívesen csatlakoznak a szerintünk gazdaságilag fenntartható projektjavaslathoz, nagyon könnyen találtunk támogatókat. Sokat dolgoztam a megvalósításon, megkerestem az önkormányzatot is, de a kezdeményezés nem talált gazdára az illetékeseknél. Most egy hirtelen ötlettől vezérelve ezt a féléves próbát láttam továbblépési lehetőségnek. A fél év elég hosszú idő ahhoz, hogy mindenkihez eljusson a kávézó híre, viszont elég rövid, hogy nem kockáztatunk túl sokat anyagilag, ha mégsem lenne fenntartható az üzemeltetés a túl drága fűtés, nehézkes anyagmozgatás, a kedvezőtlen megközelítés miatt.

„Rajtunk múlik”

– Az önkormányzat lapunknak így nyilatkozott a bérbeadásról: „A bérlőt tájékoztattuk a kilátót is érintő várható rekonstrukcióról (…) A szerződés tartalmazza, hogy a bérleti időszakban a bérlő köteles minden – a fejlesztéssel kapcsolatos – tevékenységet a bérbeadó érdekeinek megfelelően támogatni” – jegyezzük meg.

– Igen, tisztában vagyok vele, a tulajdonos semmilyen ígéretet nem tett, hogy amiért befektetünk, bármiféle előjogunk lenne egy későbbi bérleti pályázat során. Nem is vindikálom ezt az előnyt. Mindig minden rajtunk múlik. Ha valamit elég jól csinálunk, akkor elnyerjük a többség bizalmát. Most is erre építek.

– Egyik olvasónk úgy látta, mintha Csöbör Katalin jött volna ki a napokban az alakuló kávézóból – mondjuk, Mónika pedig bólogat – jól láthatta. Az országgyűlési képviselő kezdetektől támogatja a projektet, már a sok évvel ezelőttit is.

Majd Mónika mesélni kezd… Bízik abban, hogy sokan kíváncsiak lesznek a panorámára.

– Nemrég az Európa téri mélygarázs falán gyerekrajzokat láttam a városról, a tízből hét képen szerepelt a kilátó. Elképesztő, hogy mennyire nem használjuk ki! Mások sok ezer kilométert utaznak azért, hogy felmenjenek egy hegy csúcsára és szétnézzenek onnan, nekünk meg itt van 200 méterre ez az élmény!

Mint a színházban…

Megjegyezzük, annak idején sokan támadták amiatt, mert luxuséttermet tervez a kilátóba…

– Nem túlzás, ha valaki szereti a szépet. Mély meggyőződésem, hogy a város tetején és az épület potenciáljához szerényebb környezet egyszerűen méltatlan lenne. El sem tudok képzelni egy gyorsbüfé-középszerűségét egy ilyen kivételes helyen. Én kifejezetten erőltetem a családunkban, hogy otthon is ugyanazt a porcelánt használjuk nap mint nap, amivel itt is várom a vendégeket. Ez egyáltalán nem nagyzolás, a szép dolgok teszik gyönyörűvé az életünket.

Mónika szerint maga a kávézó lényege mégsem ez, hanem a panoráma.

– Mint amikor a színházi előadás szünetében élvezzük a büfé kínálatát – von párhuzamot. – Oda is az előadás miatt megyünk, de ha jól szórakozunk, akkor egy finom falat a büfében csak fokozza a színházi miliő élményét.

- Hajdu Mariann -

[related-post post_id="2784013"]

[related-post post_id="3636208"]

[related-post post_id="3550137"]