2012.05.09. 11:08
Jegyzet: Hruscsov a rengetegben
<em>Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov</em>. <strong>Szántó István jegyzete</strong>.
Mit keresett Nyikita Szergejevics Hruscsov Miskolcon 1964 áprilisában? Valaki biztosan tudja, hogy 1956 októbere után alig pár esztendővel a szovjet pártfőtitkár miért éppen Borsod megyébe látogatott? Jómagam még az iskolapadot koptattam, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Miskolcra jön Hruscsov. Szántó István jegyzete.A napot tudtuk, de az érkezés idejét titkosították. Így aztán már kora déltől a Tiszai pályaudvar körül keringtem, hogy lássam az újságokból, a filmhíradókból ismert kis kopaszt. Az állomás előtt cirka negyven fekete csajka ZIM és Volga sofőrje járatta a motort. Máig sem értem, hogy a delegáció Pestről miért vonattal utazott ide.
Késő délután elfoglaltam a legalább tizedik, s egyben az utolsó, s legjobb les pozíciómat az emeleten, mikor hatalmas kürtöléssel begurult valamelyik középső vágányra egy villamosmozdony. Hatalmas tapsvihar közepette lekecmergett egy vasutas a vezénylő fülkéből, kezében a cókmókjával, és beballagott az állomásfőnöki irodába. Aki nem tudná, ez volt a biztonsági előfutó – ha az imperialisták aláaknázták volna valahol a vágányt, megmenekül a béketábor. Majd pontosan negyedórával később volt szerencsénk a pártfőtitkárt és a kíséretét is megpillantani, sőt még a luxuskocsik konvoját is megbámulhattam lőtávolságból.
Ha nem kerül a kezembe a lenti fénykép, örökre feledésbe merül az a régvolt nap. Az idősebb sajószentpéteriek erre mondanák, akkor készült, amikor a pártfőtitkári konvoj tiszteletére a község főutcáját egy hét alatt újjáfestették, mint egy Patyomkin falut. A fekete fehér fotón – balról jobbra – dr. Bodnár Ferenc (az érettségi bizonyítványa és a szakdolgozata biztosan megvan), Kádár János, a központi bizottság első titkára, Hruscsov, az angolos Eden kalapban és a szép emlékű dr. Szántó István, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatója. Itt gyónom meg, hogy akárhányszor a vegyi üzemben megfordultam, feltették a kérdést: milyen rokonságban állok a vezérrel. Sunyi módon kerteltem mindaddig, amíg előnyt reméltem ebből a kapcsolatból. Igazából a személyi titkára, a Merkúr későbbi üzemigazgatója sem tudta, hogy csak egyszerű névrokonságban állunk, álltunk.
A munkásőrök, s a kormány örök gyűrűjében álló delegációban sok ismerőst fedezek fel. Kitűnik az a moszkvai tudósító is, aki május elsejéken Kádár Jánost megszólaltatta a tévében, s később Brezsnyev temetésén könnyeivel küszködve jelentkezett be a híradóban. Aki nem tudná, ez volt az látogatás, amikor Kádár János megkapta a Szovjetunó egyik legnagyobb meadilonját, Hruscsov meg cserébe egy hatfogatú lovas hintót kapott ajándékba ménestül. Majd nem sokkal később hazaérve, megroggyant egészségi állapotára való tekintettel, s természetesen a kierőszakolt saját kérésére a süllyesztőbe került.
Előreszaladtam egy kicsit. Na, mindegy, ha tudnak követni, a Tiszairól a konvoj aznap este a lillafüredi palotaszállóba gurult. Ez a történet később többször megmozgatta a fantáziámat, mígnem egyszer sikerült szóra bírni Németh József rendőr alezredest, aki elmesélte a szigorúan titkosított látogatás kulisszatitkait. Például azt, hogy egy teljes légelhárító üteget, rakétásokat telepítettek a környékre. Többszörös biztonsági gyűrűt alkottak a civilben sétáló kormányőrök a szálló körül. Mégis bekövetkezett a malőr. A pártfőtitkár, aki a kubai rakétaválság idején csak kijózanodott, de az ENSZ szónoki pulpitusán zokniban a levett cipőjével dobolt, nálunk ravaszul kijátszotta a testőreit.
Kora hajnalban a hitvesi ágyból kibújva gimnasztyorkás pizsamájában elkóborolt. Szerencsénk volt, mert nemcsak az ördög, de az ellenség is aludt: s a kis kopasz, akinek a magyar piárja jónak mondható volt, meglepte a közelben dolgozó szénégetőket. Innentől sokáig próbáltam meglelni azokat a szlovákul jól beszélő hegyi embereket, akik megszalonnáztatták Hruscsovot. Állítólag a Kremlben elrendelték az általános riadókészültséget, mígnem kora délelőtt rátaláltak a jókedvű társaságra az erdő közepén. Ma már sosem tudom meg – de kíváncsi lennék –, mit beszéltek a nagy öreggel. Kandi kamerába illő jelenet lehetett, amikor a kormos szénégetők rájöhettek, egy világbirodalom teljhatalmú embere áll velük szemben papucsban s köntösben. Úgy pőrén, az atom rakétaindító táska nélkül. Ha erről többet is tudhatnék akár a répáshutai leszármazottaktól, előre is köszönöm. Őszinte kíváncsisággal...
