Kis híján agyonverték a megálló autóst Sóstófalván

Miskolc, Sóstófalva - Nem akármilyen ügyben hozott ítéletet pénteken a dr. Horváth Mária vezette bírói tanács a Miskolci Törvényszéken. Azért kapott maradandó fogyatékosságot okozó verést egy férfi, mert kiszállt az autójából.

Gyakorlatilag okot, indokot nem tudott sem a nyomozóhatóság, sem a bíróság felkutatni az eset óta eltelt majd három év alatt. Ahogy az ítélethirdetés indoklásában fogalmazott a bíró: a vádlottak kreáltak indokot a verésre, kvázi lincselésre, hogy kidühönghessék, tombolhassák magukat, nem tudni miért.

Az eset Sóstófalván történt 2015 szeptemberében, a késő esti órákban, ahol egy buli után népes társaság – legalább heten, akik közül hárman vádlottak, négyen tanúk lettek az ügyben – tartott a buszmegálló felé. A vádirat és az ítéleti indoklás szerint is ekkor egy autó közlekedett arra, amelyet a későbbi sértett vezetett, mellette pedig a barátnője ült. A III. rendű, fiatalkorú vádlott ekkor az autó elé ugrott egy oszlop mögül integetve, amivel vészfékezésre kényszerítette a sofőrt, majd folytatja útját.

Ma meghalsz

A férfi utánuk hajtott és megállt, majd kiszállt az autóból, hogy kérdőre vonja a fiatalembert, erre azonban nem volt lehetősége, ugyanis amint kiszállt az autóból az I. és II. rendű vádlottak – apa és fia, utóbbi szintén fiatalkorú – azonnal nekiestek. A sértett hátrálni kezdett az autóhoz, miközben a két férfi ütötte és rúgta, ám a III. rendű vádlott mögé kerülve hátulról megtámadta, majd földre vitte. Látva, hogy a földre került párját a három támadó rugdossa, a nő is kiszállt a kocsiból, hogy a segítségére siessen, ám ekkor őt is megtámadták, ütötték, rúgták, rángatták, lökdösték, de, hogy kik, azt a nyomozás nem tudta bizonyítani. A nő ugyanis alig valamit tudott felidézni, mert ittas volt, mert több búcsúztatón is részt vett. A sértett egyébként elismerte, hogy maga is fogyasztott némi alkoholt.

Látva az üresen maradt, nyitott ajtókkal álló autót a III. rendű vádlott felhagyott a veréssel és átkutatta azt, magához vett minden értéket, amit talált. Közben a másik két támadó is abbahagyta a verést, mire a sértett felállt, és észlelve, hogy kifosztják őket a tolvaj után eredt, aki azonban sikeresen elszaladt, annak ellenére is, hogy egyszer elesett és több dolgot elejtett. A pár visszaült a kocsiba, és a férfi felhívta a segélyhívó számot. Közben az autóját ütötték és rugdosták, ami miatt újra kiszállt az autóból, ez pedig kis híján végzetesnek bizonyult. Azt még eltudta mondani az időközben kapcsolt rendőröknek, hogy hol vannak, és, hogy megtámadták őket, de ekkor kikapták a kezéből a telefont és újra neki estek. A rendőrök még hallották a dulakodás hangját, de aztán a vonal bontása után már nem tudták visszahívni az áldozatot. Őt ugyanis az időközben visszatért III. rendű vádlott ismét leütötte hátulról, a földre kerülve eszméletét vesztette, azonban az elsősorban a fejére koncentráló ütések és rúgások ekkor sem maradtak abba. Ekkor a szemlélődő, végül csak a tanúk padjára meghívót kapó társaságból valaki oda is kiáltott a férfinek: „ma meghalsz”.

Isteni szerencse

Mint a törvényszéken többször elhangzott, „isteni szerencséje volt” az áldozatnak, hogy nem alakult ki életveszélyes sérülés, és nem verték agyon. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy ekkor feltűnt egy autó, amelyben egy vadászatból hazatérő társaság egyik fele ült – a másik fele a másik autóval még a verekedés kirobbanása előtt haladt ott el, és a vádlottak az ő autójukat is megállították. A támadók szétrebbentek a vadásztársaság pedig a sérült férfi segítségére sietett, akit stabil oldalfekvésbe helyeztek és kihúzták a hátracsúszott nyelvét, majd mentőt hívtak hozzá.

A férfinek 17 jól körülírható sérülése volt a fején, több helyen eltört a koponyacsontja, koponyaűri vérzései voltak, eltörték az orrát és kiverték egy fogát. Az orvosi szakvélemény szerint csak a véletlennek köszönheti, hogy nem alakult ki olyan vérzéses állapot, ami életveszélyt okozott volna. De ezek mellett a testén még rengeteg sérülés volt, ezeket a vádirat szerint közepes, vagy nagyobb erejű ütések, puha talpú cipővel rúgások, tompa tárggyal való ütés, vagy tompa tárgyhoz való

hozzácsapás okozta. Végül maradandó károsodást állapítottak meg nála, a kivert foga mellett ugyanis elvesztette az ízlelő és szagló képességét, illetve kisfokú beszéd és emlékezet zavar alakult ki nála.

Évekre börtönbe

A kihallgatások és a tárgyalás során az I. rendű vádlott azt állította, őt támadta meg a pár hátulról, ok nélkül, a férfi egy vasrúddal, míg a nő a szatyrával ütötték, ő földre került, miközben a lábát is eltörték, majd elveszítette az eszméletét. Ezt azonban senki nem támasztotta alá, nem került elő a vasrúd és azt sem sikerült kideríteni, hogy valóban ekkor keletkezett volna el a két nappal később látleletezett törés a bokájában. A két fiatalkorú részben elismerte a tettét, de igyekeztek magukról elhárítani a felelősséget, és a verésben csak kis részben felelősnek beállítani magukat.

Az I. rendű vádlott végig előzetes letartóztatásban volt, míg a két fiatalkorú két évet. A múlt heti tárgyaláson azonban a II. rendű ismét rabláncon jelent meg, mint kiderült egy rablás miatt is eljárás indult ellene. A III. rendű azonban a szabályos idézés ellenére sehogy sem jelent meg, így őt a most pénteki tárgyalásra hozták vezetőszáron, miután a bíróság elfogatási parancsot adott ki ellene.

Az első fokú verdikt végül mindhármukat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt, amelyet csoportosan követtek el, illetve a harmadrendű vádlottat még kifosztásban és lopás vétségében is. Mint dr. Horváth Mária bírónő elmondta: kétség sem férhet hozzá, hogy a vádlottak elkövették a terhükre rót cselekményt. Hosszasan és agresszíven bántalmazták a sértettet, rengeteg sérülést okozva, és nem rajtuk múlt, hogy nem lett tragédia az esetből. Mivel a figyelembe vett súlyosbító körülmény több volt, mint az enyhítő, így a kiszabható büntetési tétel középidejétől magasabb tételt szabott ki a tanács.

Az I. rendű vádlott 5 év 6 hónap börtönt és 6 év közügyektől eltiltást kapott, és a korábban, más ügyekben felfüggesztetten kiszabott 10 és 6 hónap fegyházat is le kell ülnie. A II. rendű 3 év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést, és ugyanannyi közügyektől eltiltást, míg a III. rendű vádlott 4 év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést és ugyanannyi közügyektől eltiltást kapott. Emellett hármuknak összesen, több mint 1.2 millió forint bűnügyi költséget kell megtéríteniük. Jó magaviselet mellett a büntetés kétharmadának letudása után feltételesen szabadlábra bocsáthatók.

Nem jogerős

Ennek megfelelően a II. rendű vádlottnak már nem kell börtönbe mennie, így érthető módon ő tudomásul vette az ítéletet. Az I. rendű megkérdezte, hogy az 5 év 6 hónapban benne van-e a korábbi felfüggesztett, amikor megkapta a nemleges választ azonnal kijelentette, hogy fellebbezz, ahogy enyhítésért fellebbezett a III. rendű is. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, hogy eldöntse, kíván-e fellebbezni. Az ítélet tehát nem jogerős.

- Horváth Imre -

[related-post post_id="3547662"]

[related-post post_id="2929388"]