A hajrában "színezett" a KBSC

Kazincbarcika - Volt utolsó is, végül a tizenharmadik helyen kötött ki a Kazincbarcika NB II-es labdarúgó csapata.A Keleti csoportban szereplő együttes Szabó János vezetőedzővel vágott az őszi szezonnak, a 6. forduló után azonban – ekkor 5 pontja volt a gárdának – a tréner vette a kalapját és távozott.

– Az edzőt az eredményei igazolják, vagy minősítik, csak ez számít és ha nincs eredmény, az edzőnek le kell vonnia a konzekvenciát – jelentette ki szeptember 24-én Szabó János, majd így folytatta: – Huszonnégy meccset adok az utódomnak és azoknak, akiknek a pályán meg kell újulniuk. A csapat összetételét jónak tartom és bízom benne, hogy ezt már az elkövetkezendő mérkőzéseken is igazolni fogja.

Kikaparták a gesztenyét

A sárga-kékeknél Kiprich József, az egykori válogatott támadó lett az örökös, munkáját pedig Komlósi Ádám játékos-pályaedző segítette.

– A hetedik fordulótól már az enyém volt a csapat – kezdte a Tatabánya hajdani kiválósága. – Kilenc forduló alatt 12 egység került a tarsolyunkba úgy, hogy a végén színeztük ki az idényt. Az utolsó két fordulóban ugyanis 6 pontot szedtünk össze és ezzel önmagunknak kapartuk ki a gesztenyét. Most ugyanis minden arról szól a második vonalban, hogy be kell kerülni az osztályozót érő első nyolc helyezett közé. Nálunk is az a cél, hogy őrizzük meg NB II-es tagságunkat, s ezzel a 17 ponttal erre van is esélyünk. Ugyanis „mindössze” 6 pont a hátrányunk a harmadik helyezett Mezőkövesddel szemben, persze jól tudom, hogy a labdarúgásban nincs elmélet, csak gyakorlat... Az a lényeg, hogy még ezzel a szerény ősszel sem szálltunk ki a versenyből – azt persze nem tudom, hogy mit hoz majd a pontvadászat második felvonása.

Hat nyelven

A szakvezető ezután arról beszélt, hogy a Keleti csoportban – a Békéscsabát és a Vasast kivéve – nem szerepelnek kiemelkedő tudású csapatok, bárki legyőzhet bárkit.

– Feltéve persze, ha a pályán megfelelően kommunikálnak egymással a labdarúgók – folytatta Kiprich József. – Mi összeszedtünk egy tucat idegenlégióst, s ha ezek a fiúk valós tudásuknak megfelelő teljesítménnyel rukkoltak volna ki, akkor most a fejünk sem fájna. A távoli vendégmunkásokról sajátos a véleményem: azt vallom, hogy ha jobbak, mint a magyarok, vagy a környékbeli országokból érkezők, akkor a pályán a helyük, egyébként pedig nem kell leigazolni őket. A KBSC-hez kerültek, már ami az egyéni képességeiket illeti, nem voltak rosszak, de fiatalságuk és rutintalanságuk miatt nem tudták azt produkálni, amit elvártunk tőlük. A mérkőzések közben jöttem rá, hogy súlyos kommunikációs zavarokkal küzdünk: úgy nem lehet futballozni, hogy passzolgatás közben a fiúk hat nyelven beszélnek egymáshoz. Így senki nem értette meg a másikat, a rögtönzés pedig sokáig csak vereségeket hozott. Itt jegyzem meg egyébként, hogy sehol nem páholtak el minket, általában egygólos kudarcokat szedtünk össze, de ez nem boldogít minket. Utolsó két fordulóban már szinte csak a magyarokat, vagy a magyarul beszélőket küldtem a pályára és ennek meg is lett az eredménye. A pánikhelyzetet tehát elkerültük, s most van időnk arra, hogy kifújjuk magunkat, az erősítéseken törjük a fejünket és alaposan megtervezzük felkészülésünket.

A barcikaiak január 10-én kezdik az alapozást. Mivel nem rendelkeznek összkomfortos sportteleppel, terveik szerint Múcsonyban, vagy Tiszaújvárosban is gyűjtik majd az erőt és tíz felkészülési találkozón lépnek pályára.

ÉM-KT

Hét átlagon felüli

A vezetőedző hét játékost emelt ki név szerint. Őszi formája alapján a kapus Szabó Á., a védő Komlósi és Fótyik, a középpályás Kovács P., Fehér B. és Nyitrai, valamint a támadó Menougong nyújtott többet társai közül.