Évente több száz beteget látnak el és gondoznak

Marika néni szépen jár, nem csoszog, azt mondja: sok-sok éve Parkinson-kórral küzd. Keze remeg, ahogy leül, látom: nem tudja, hová tegye, összekulcsolja hát az ölében, amíg beszélgetünk. Az enyhe remegést azonban nem tudja palástolni. Elárulja: nem engedi, hogy elhatalmasodjon rajta a betegségtudat. Ez egy állapot, együtt kell vele élni. Szedi a gyógyszereket és sokat sétál, gyalogol, túrázik. A család támogatja mindenben, bár ő nem akarja, hogy rosszabbodjon az állapota, vagyis nem hiszi el, hogy rosszabbodhat. Marika néni egyébként 83 éves, szellemileg friss. Betartja az orvos utasításait, amikor pedig a keze nem engedelmeskedik, jobban remeg a megszokottnál, akkor tornáztatja, ökölbe szorítja az ujjait, esetleg még gyógyszert vesz be, és hiszi: minden rendben lesz.

Ez jó hozzáállás a betegséghez, mondja dr. Valikovics Attila, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház Parkinson Centrumának osztályvezető főorvosa. Évente több száz beteget látnak el, illetve gondoznak folyamatosan.

Mikor fordulnak orvoshoz a parkinsonos betegek? Idejében? Hiszen a tünetek nagyon különbözőek.

Nagyon változó. Ez nagyon lassan prognediáló degeneratív megbetegedés. Magyarul a tünetek általában fokozatosan rosszabbodnak. Tipikus jellemzője a mozgászavar, remegés, ügyetlenség a kézzel; először féloldalas, majd általában kiterjed mindkét oldalra. Később sajnos a járás is nehézkessé válik. Jellemzője az aprókat lépő, csoszogó járás, az arc merevsége és a vázizomzat megfeszülése.

Milyen fokozatai vannak ennek a kórnak?

Különböző fokozatai vannak. Skálákon mérjük. Először a mozgásteljesítményt értékeljük, majd az egyéb tüneteket, lárvaarcot, verejtékezést, bélmozgást, a harmadik a pszichés teljesítmény. Sajnos a Parkinson-kórra jellemző, hogy néha jelentkezik a depresszió, a rossz hangulat, illetve a folyamatos elbutulás, a demencia, is kialakulhat. Aki a kezével finomabb munkát végez, az a beteg rögtön jelentkezik, hiszen zavaró a kezek „butulása”.

Gyógyítható ma a Parkinson-kór?

Nem mondom, hogy gyógyítható, de kezelhető, kordában tartható. A betegség alapproblémája, hogy bizonyos agyi struktúrákban a dopamin nevű ingerületátvivő anyag hiányzik. A terápia nagyon sokat fejlődött mára. A terápia célja, hogy a hiányzó dopamint bevigyük a szervezetbe.

A betegek hány százaléka lehet évekig egyazon állapotban? Meddig nem romlik az életminőség?

Nagy százalékuk, ha betartják az orvos utasításait. Ma már tudjuk fokozni – gyógyszerekkel – a dopamin újratermelődését. A másik lehetőség, amikor a dopamin szervezetben történő lebontását gátoljuk meg. Ez egyénileg változó. Ezek a kezdő terápiák. Amikor a betegség súlyosabb fázását tapasztaljuk, akkor a dopamin előanyagát juttatjuk be a szervezetbe, ami ott szintetizálódik. A parkinsonos betegségnél napszaki ingadozás mutatkozhat. Ha emelkedik a dopaminszint, akkor jó a mozgás. Ha csökken, akkor jön a remegés, illetve a korlátolt mozgás, járás. Van lehetőség a folyamatos dopaminszint-adagolásra is a vékonybélen keresztül. Bizonyos esetekben – ez a végső – műtét is szóba jöhet. De ez ritka. Persze gyógyítunk még gyógytornával is, hiszen a betegek mozgástere miután beszűkül, fontos a torna. A betegségnek különböző lefolyásai vannak. Vannak, akiknek évekig stagnál az állapota és jól együtt él a kórral. Minél később kezdődik a betegség, annál lassabb a rosszabbodás. Nem tudjuk megelőzni, nem tudunk ellene tenni semmit.