Eleinte nem figyeltek rá - ő az év csatára

Nem csak a gólszám (36) alapján érdemelte meg az ,,Év játékosa" címet Nagy Dávid, a cigándiak labdarúgója. A támadó 2022. júliusában érkezett a bodrogközi csapathoz, és egyértelműen a legjobb teljesítményt nyújtotta, hozzásegítve a CISE-t a vármegyei I-es bajnoki címhez, illetve később az NB III-hoz, a sikeresen megvívott osztályozóval.

– Több éve képben voltam már Cigándon, de különböző okok miatt korábban nem jött össze az átigazolásom – kezdte a csatár. – A tavalyi, sikertelen Körösladány elleni osztályozót követően felerősödött a szándék a klubnál, mindent elkövettek azért, hogy olyan csapat jöjjön össze, amelyik bizonyosan felkerül. Ezért irántam is ezúttal egy komoly, és konkrét érdeklődés volt. Azok után igazoltam Cigándra, hogy előtte négy szezont fociztam Ibrányban, ahol először a harmadik, majd pedig háromszor első voltam a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei I. osztály góllövőlistáján. Tehát a CISE vezetői teljes mértékben tudták, hogy mire vagyok képes. Egy bajnokság alatt sok minden történhet, például váratlan sérülés, de nyílvánvalóan azt várták tőlem, hogy rúgjak gólokat, és meccseket döntsek el. A csapat stílusa, felállása kedvezett nekem, a játékomnak, a mérkőzések 90-95 százalékát végig támadtuk. Sok volt a kiugratás, a beadás, s az adódó helyzeteket viszonylag jó arányban tudtam értékesíteni, mint középső támadó. Azt vettem észre, hogy a bajnokság első harmadában – egy-két kivételtől eltekintve – nem tudták ki vagyok, nem hallottak rólam, akkor egy picikét könnyebb volt a helyzetem. A 9. fordulóban, az MVSC-nél viszont már külön őrzőt kaptam, Polényi Tamást, akit régről ismerek. Onnantól kezdve indult meg az, hogy jobban látókörbe kerültem, már jobban meg kellett harcolnom a lehetőségekért.

Az utolsó csapat

A 34. életévét majd július 27-én betöltő labdarúgó úgy érezte, a cigándi keret, annak összetétele kiemelkedett az osztályból.

– Hazai környezetben mindenki ellen magabiztosak voltunk, és nyertünk, két kivétellel – fogalmazott Nagy Dávid. – Még az ősszel, októberben játszottunk 3-3-at a Mezőkövesd tartalékkal, a vendégektől akkor öten játszottak le a ,,nagy" csapatból, jó kis meccs volt. Tavasszal az Ózd-Sajóvölgyével szemben veszítettünk pontokat, az az összecsapás 0-0 lett. Igazából idegenben sokkal jobban küzdenünk kellett, akár a pályák minőségével, akár az ellenfelekkel, akik nagyon felszívták magukat. Keményen védekeztek, s emiatt nem egy alkalommal csupán a hajrában tudtuk döntésre vinni a dolgot, nyerni.

A CISE tehát bajnok lett, várta, hogy az osztályozón kell-e játszani, s kivel, vagy a szerencsének köszönhetően felkerül. Ugyanis mivel nem volt teljes a ,,vállalók" száma, két gárda meccsek nélkül feljuthatott.

– A sorsolás során mi voltunk az utolsó csapat, amelynek még játszani kellett, amennyiben egyel később ,,jön ki" a nevünk, akkor minderre nem került volna sor – sorolta Nagy Dávid. – Örültünk annak, hogy a Monostorpályit kaptuk, hiszen közeli ellenfél volt, keveset kellett utazni. Egy bajnokcsapatot tisztelni kell, nyílván nem véletlenül lettek elsők Hajdú-Biharban, de elnézve a névsort, kaphattunk volna tőlük nehezebb riválist is. Az első, ottani meccsen kapusunk, Nagy Sándor tartott bennünket a párharcban, 3-4 óriási védéssel. Nem ment sem nekem, sem csapat szinten, de számított, hogy szereztünk egy gólt. A visszavágóra nagyon készültünk, voltak személycserék is, tudtuk, hogy saját pályánkon mit akarunk és tudunk nyújtani. Szenzációs hangulatban, hivatalosan 1670 néző előtt játszottunk, mindkét szurkolótábor kitett magáért. Szerencsére elég hamar vezettünk, egy labdába belecsúsztattam, de aztán még beleért egy vendégjátékos is, így öngól lett, de ez volt a legkevesebb. A lényeg az volt, hogy gólt szereztünk, s ledolgoztuk a hátrányt, de még akadt kapufánk is, illetve Bákonyi is védett a  Monostorpályinál. A második félidőben, a második gól előtt én harcoltam ki oldalszabadrúgást a kispadunk előtt. Egy figurát csináltunk meg, jól jött a labda, és befejeltem az ellenkező sarokba. Utána nem azt fociztuk már, mint előtte, járattuk, tartottuk a labdát, igyekeztünk jól levédekezni a Monostorpályit.

A Nyíregyházán élő támadóval kapcsolatban aztán nem sokkal később kiderült, hogy nem marad a bodrogközi klubnál.

– Tárgyaltunk, de voltak máshonnan is érdelődések – jelezte Nagy Dávid. – A civil munkám volt az egyik döntő tényező. Sofőr, ételszállító vagyok, s ez a munka az egész délelőttöt, kora délutánt kitölti, nem fért volna bele a délelőtti tréning, a magasabb edzésszám. A vezetők szerettek volna megtartani, de úgy alakult, hogy elköszöntem. Az Újfehértó már tavaly nyáron is érdeklődött, de későn kapcsoltak, egyébként nagyon jó kapcsolatban vagyok az elnökükkel. Az előző bajnokságban a hajrában buktak el az első helyért zajló csatában a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei I. osztályban. Nagyon jó kis társaság van ott, az első három hely lesz a cél a következő szezonban. Két fontos dolgot még hadd jegyezzek meg: egyrészt  sok sikert kívánok Cigándnak az NB III-ban, másrészt köszönöm a szavazatokat, ezt az elismerő címet, s egyben gratulálok a többi helyezettnek is.