További zuhanásban a Tiszaújváros

Debreceni VSC tartalék – Diósgyőri VTK tartalék 1-2 (0-2)

Debrecen, 200 néző. V.: Németh G.

DVSC tartalék: Balbarau – Szabó K., Füzfői, Tordai (Doktor), Sárosi , Cibla Farkas T. (Lyskov), Takács (Bökönyi), Baranyai, Loukiu, Batai (Rácz B.) Edző: Máté Péter.

DVTK tartalék: Bánhegyi B. – Oláh B., Mrva P., Szűcs K., Ivánka P., Bencsík (Fülöp) Illés B. (Balázs P.), Balázsi (Kövesi), Kotula M., Vajda (Peisser), Hetyei (Fercsák). Edző: Vincze Richárd.

G.: Rácz B., ill. Vajda, Illés B.

Jók: senki, ill. az egész csapat.

Máté Péter: – Gratulálok a DVTK-nak, de úgy érzem, hogy nem érdemeltünk vereséget. Jobban futballoztunk az ellenfelünknél, viszont a pontok sorsáról a jobb helyzetkihasználás döntött. Amíg mi tizenkét lehetőségből csak egyszer találtunk be, addig az vendégek a lehetőségeik felét ki tudta használni. Ilyen a futball. Ez egy olyan összecsapás volt, ami mindkét oldalon szolgálta a fiatal játékosok fejlődését.

Vincze Richárd: – Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, az első tíz percben a sikeres letámadásainknak köszönhetően megszerezhettük volna a vezetést, de a befejezéseink nem voltak hatékonyak. Ezután jött egy olyan időszak, ami a Lokié volt: rúgtak egy kapufát és többet is birtokolták a labdát, ám a félidő utolsó 25 percében az történt a pályán, amit szerettünk volna. Ennek köszönhetően két szép góllal vezetni tudtunk a szünetben. A szünet után az első tíz percet leszámítva a hazaiak benyomtak minket, ami annak volt köszönhető, hogy sokan nem voltak elég fittek még ahhoz, hogy a saját játékunkat tudjuk végig játszani. Megint nagyon komoly teljesítményt nyújtottunk védekezésben, ami abból a szenvedélyből és figyelemből ered, ami nélkül a focit nem lehet játszani!

Termálfürdő FC Tiszaújváros – Jászberényi FC    0-1 (0-1)

Tiszaújváros, 100 néző. V.: Sándor.

Tiszaújváros: Tóth Cs. – Bocsi, Tóth B., Jacsó (Kundrák), Gelsi, Bussy, Vitelki (Páll), Tóth S. (Géringer L.), Lőrincz, Nagy D. (Erős), Valkay. Edző: Vitelki Zoltán.

Jászberény: Menczeles – Ludasi, Remili (Nagy Sz.), Szőllősi (Palcsó), Borics, Lami, Varjas, Sárossy, László, Kurunczi, Horváth A. Edző: Lakatos Béla.

G.: Varjas.

Jók: Gelsi, Bussy, ill. Horváth A., Varjas.

Vitelki Zoltán: – Fontos lett volna a mérkőzés, amire nagyon készültünk egész héten. Jó lenne már úgy indulni egy mérkőzésen, hogy nálunk van az előny. Nagyon nagy mélyrepülésben vagyunk, amit borzasztó nehéz megállítani. Ebben vagy hiszünk vagy nem. Én csak a magam nevében tudok beszélni: én hiszek benne! A többit csak remélni tudom. Két dolog hiányzik a játékunkból: az, hogy le tudjunk hozni egy meccset kapott gól nélkül, illetve, hogy mi rúgjunk végre eggyel többet, mint az ellenfél. Semmi más! Sokat dolgozunk azért, hogy ez megváltozzon, a játékosok is és a stáb is. Minden sorozat megszakad, dolgozunk tovább azért, hogy ez már a következő meccsen így legyen.

Lakatos Béla: – Úgy gondolom, megérdemelten nyertünk. Külön öröm, hogy egy „hat pontos” mérkőzést le tudtunk hozni kapott gól nélkül és így tudtunk előzni a tabellán. Cél, hogy a vonal felett legyünk és ehhez ezen az úton kell tovább haladni.

Vasas FC tartalék – Putnok FC 1-2 (1-2)

Budapest, 150 néző. V.: Papp.

Vasas SC tartalék: Bánfalvi – Hosszú (Herrich), Kleisz, Huszár, Enyedi, Farkas, Reisz (Szendeff), Hidi, Pócs (Farkas), Kapornai, Rab. Edző: Harmati Tamás.

Putnok: Pápai – Sághy (Gellén), Galacs, Nagy Zs. (Nádimov), Sramkó (Juhos), Katona (Petrecsko), Buda, Csiki, Vajda (Komári), Dobrovolszki, Nemes. Edző: Szala Ákos.

G.: Rab, ill. Katona, Nagy Zs.

Jók: az egész csapat, ill. senki.

Harmati Tamás: – Nagyon korán hátrányba kerültünk, de sikerült szépítenünk a félidő előtt. A második játékrészben próbáltunk egyenlíteni, de sajnos nem sikerült. Ebben az időszakban is meg voltak mindkét csapatnak a helyzetei.

Szala Ákos: – Jó mentalitással kezdtük a mérkőzést, kétgólos vezetésünk után már az első félidőben eldönthettük volna a három pont sorsát. A Vasas csapata birtokolta többet a labdát, de ültek az elképzeléseink és kontrából négyszer vezettük a kapusukra a labdát. Örülök a győzelemnek, de fejlődnünk kell tovább, hogy fenntartsuk azt a szintet, amit magunknak tettünk magasra.