„Embert kell játszani, még ha meséről van is szó”

Saját, korábbi nyilatkozatával szembesítette a lap riportere, Mándoki György a művészt: hogyan értette azt, hogy a primadonnát mindenkinek szeretnie kell a darabban, a színpadon.

„Az operettben tulajdonképpen mindenkit szeretni kell. Ez olyan műfaj, amire úgy ül be a közönség, hogy tudja, amit látni fog, az nem vérdráma, hanem mese, amiben még az intrikust is lehet szeretni. De a primadonnának is vállalni kell, hogy bizonyos helyzetekben esetleg ellenszenves a karaktere, mert embert kell játszani, még ha meséről van is szó. Akkor jó az alakítás, ha merünk esendők is lenni” – bontotta ki a gondolatot Seres Ildikó.

Különleges szerepköréről is vallott: Szívhangok címmel önálló estet is adott, hét hónapos terhesen.

„Egyfajta lázadás és terápia is volt számomra az az előadás, ahol sok félelmet kibeszélhettem magamból, remélve, hogy ezzel másoknak is segítek feldolgozni a kétségeiket. A Szívhangok után az anya-szerep kicsit összeforrt velem. Játszottam Máriát a Mária evangéliumában, aztán Goldét, az ötgyermekes anyát a Hegedűs a háztetőn-ben” – mondta az interjúban.

A szerepálmokról is szó került.

„Az operettirodalomban is vannak szerepek, amiket még szeretnék eljátszani, de vágyom Molnár Ferencre, Csehovra, Brechtre... És vannak titkos szerepálmaim is, ilyen például Blanche A vágy villamosában, ami tulajdonképpen prózai „anti-primadonnaszerep”. De végül is boldog vagyok, ha dolgozhatok, ha játszhatom, akármit, csak jó legyen.”

Seres Ildikó napjainkban egyebek között A csárdáskirálynő címszerepében, Ceciliaként bűvöli el a közönséget.