Súlyos témák a fesztivál utolsó filmjeiben

Nem csak a hollywoodi forgatókönyvírók és színészcéh (SAG-AFTRA) által hirdetett sztrájk következtében távolmaradó sztárok hiánya volt jól észrevehető, de idén a modellekből is kevesebb jutott a vörös szőnyegre. A fesztivál elején ugyan tiszteletét tette a Lido di Venezián a Clooney házaspár, láthattuk Palvin Barbit a vörös szőnyegen, ahol a Victoria’s Secret egykori angyala, Adriana Lima is többször megfordult. Itt volt még, többek közt, Leonardo DiCaprio exbarátnője, az izraeli származású modell, Bar Refaeli, vagy Cristiano Ronaldo brazil kedvese, Georgina Rodriguez, jellemzően azonban inkább olasz hírességek és influenszerek pózoltak a fotósoknak.

Az utolsó napokra már a sajtósokból is egyre kevesebben maradtak, pedig a versenynek még koránt sincs vége. Idén először versenyez afro-amerikai rendezőnő filmje az Arany Oroszlánért. Ava DuVernay Origin című alkotása a Pulitzer Prize-díjas újságíró, Isabel Wilkerson 2020-as Caste: The Origins of Our Discontents című bestsellerét veszi alapul, hogy a rasszizmus eredetének nyomát kutassa.

Idén is jelen van a menekült kérdés a fesztiválon, igaz nem olyan hangsúlyosan, ahogy néhány korábbi évben. Agnieszka Holland Zielona granica / Green Bordercímű filmjében Szíriából és Afganisztánból menekülők viszontagságait láthatjuk a belorusz-lengyel határon, Matteo Garrone Io Capitano / Me Captain című filmjében pedig szenegáli fiatalok Európába vezető viszontagságos útját követhetjük végig.

Giorgio Diritti Lubo című filmje, melynek éppen ezekben a pillanatokban nézem a sajtószoba kivetítőin a vörösszőnyeges bevonulását, a második világháború alatt játszódik Svájcban. A háromórás monumentális alkotás középpontjában egy vándormutatványos családfő áll, aki kénytelen bevonulni a seregbe, és akinek távollétében a gyerekeit, ahogy a többi utcán élő, főleg cigány származású gyereket, elvették a szülőktől, hogy intézetbe zárják vagy nevelőszülőkhöz adják őket. 

Lubot a katonaságtól való kalandos szökése után egyenesen az elit körökbe, onnan pedig a börtönbe sodorja a sorsa, ám bárhol is legyen, mindvégig egy dolog motiválja, megtalálni a távollétében kényszerrel elhurcolt gyermekeit. A megtörtént eseményeken alapuló történet végén kiderült, számos családot szakítottak így szét, sok gyermek lett a „rendszer áldozata”, melyért a svájci kormány 1987-ben hivatalosan is bocsánatot kért és kártérítést fizetett az érintetteknek.

Váró Kata Anna

Velence, 2023. szeptember 7.