Jézuska karácsonyfái

Nem tudom tévedés-e a Jézuska részéről, vagy pedagógiai meggondolás, hogy azért a nem egészen jó gyerekeknek is jut szépen feldíszített karácsonyfa. Alája pedig ajándék, várt ajándék, vagy nem várt meglepetés. Volt olyan is sajnos, amikor a fa alatt bizony csak az árnyéka volt.

Az sem ütött szöget a fejembe, hogy még meg sem született a betlehemi kisded, és már karácsonyfák ajándékozásával, örömszerzéssel foglalkozik. Ez semmiség neki, elvégre Isten fia. Szóval ilyen gyakorlatias dolgokkal nem foglalkozik a gyerekember, kicsi szíve örömre, csodálkozásra van hangolva, szálkás gondolatok, sötét felhők nem férkőznek a közelébe.

Vastag hódunna alatt szuszog álmosan a hegyekkel erdőkkel koszorúzott kis falu, a tengermély csöndet legföljebb tovasuhanó szánok csengője zavarja meg, vagy inkább díszíti, fodrozza. Homlokom a hűvös ablak­üvegnek szorítom, bámulok kifelé a lassan pilléző alkonyatba, Szán fut el a házunk előtt, ez talán már a Jézuska, hozza nekem a karácsonyfát. Ilyentájt szokta, amikor már nem nappal van, de még éjszaka sem. Csillagok pattognak ki az égen. A sülő kalács illata érinti meg az orromat, de most minden érzékem a várakozás szolgálatába szegődik. Nagyon izgalmas tud lenni ez a Jézuska-várás. A kétség tüskéje böködi az embert, jó voltam-e, és a Jézuska, aki voltaképpen mindent tud, ezt tudja-e? Nem téveszt-e össze valakivel. Anyánk a sütéssel-főzéssel van elfoglalva, a bátyám ugyanazokat az izgalmakat éli át, mint én, húgunk angyali mosollyal az igazak álmát alussza. Apánk nem volt köztünk, még nem érkezett haza a városból a munkahelyéről.

Csengőszó, angyalszárny suhogás, a téli ég ünnepélyes baldachinja fölöttünk, és a Jézuska csak nem akar jönni, édesanyánk alig bír csitítgatni, vigasztalni minket, jön majd a Jézuska, de ilyen későn még sose jött. Későre jár, már csaknem leragad a szemünk, de mi nem akarunk lefeküdni, mert még nem jött a Jézuska, és az nem lehet, hogy nem jön. De sajnos lehetett. Azon a karácsonyon nem jött. Akkor még nem jöttünk rá, hogy miért. A karácsonyfákat a Jézuska a közeli fenyvesekből szokta beszerezni, férfikezek segítségévek, az erdész együttérző szemhunyása mellett. Ki ne tudná, Jézuskának viszik, ez nem lopás, nem bűn. Apánk nem lévén itthon, nem tudta elhozni a karácsonyfát a Jézuskának, csak hajnalban. Amikor kinyitottuk a szemünket a bátyámmal, megláttuk a karácsonyfát, ott állt a láda tetején. Ugráltunk örömünkben, hát mégiscsak eljött a Jézuska, nem felejtett el minket. Ha tudta volna, hogy mit álltunk ki késlekedése miatt, jött volna soron kívül. De így is boldogok voltunk, mert a nemtudás öröme maga a boldogság. Fenyő illatú, gyertyafényes.