Négy év telve tanulással

Negyedik évadát tölti, 2016-ban csatlakozott a Miskolci Nemzeti Színház társulatához Bodoky Márk színművész.

Inspiráló tud lenni

A legelső miskolci feladatai közül a Kivilágos kivirradtigelőadásra szívesen emlékszik vissza, s a Bakkhánsnők jelentette a legnagyobb kihívást. Úgy érzi, hogy ott olyan dolgokat tudott megvalósítani, amiket azelőtt soha. Az elmúlt időszakban többek között az Édes Annában, a Három nővérben és a Jóembert keresünk című darabban láthatta őt a közönség.

– Nagyon sűrű időszak volt, én elég boldog voltam ez alatt a négy év alatt, sok jó lehetőséghez jutottam, igyekeztem ezeknek megfelelni. Folyamatosan izgalmas szerepeket kaptam, egyre többet, egyre nagyobbakat, tulajdonképpen folyamatos tanulás volt nekem ez, és azt gondolom, hogy színészként rengeteget tudtam előrelépni – összegzi tapasztalatait.

– Ez egy nagyon jó közösség, nagyon jó csapat, mindenkivel könnyű együtt dolgozni, jó rendezők vannak. Volt szerencsém meghívottakkal is dolgozni, például Zsótér Sándor az egyik kedvencem, de ugyanúgy Szőcs Arturral már többször dolgoztunk együtt, a Feketeszárú cseresznye című darabbal szép ívet alkot így a pályám korai szakaszán a Bakkhánsnők és a Csongor és Tünde után. Vele nagyon megtaláltuk a közös hangot, barátok is lettünk közben, szeretek vele dolgozni. De ez elmondható a többiekről is, a rendezőkről és a színészekről is, még ha valakivel nem is vagyunk anynyira jóban, az is inspiráló tud lenni a színpadon – fejti ki.

Fiatal társulat

– Amióta itt vagyok, Béres Attila igazgató minden évben hívott fiatalokat, ez egy fiatalos társulat. Én az egyetem negyedik évének a végén kerültem ide, a Kivilágos kivirradtig volt az első próbafolyamatom. Az idei évad nagyon nagy megpróbáltatásoknak tett ki, ahogy említettem, a Feketeszárú elég komoly feladat volt színészileg, de táncképességeimet is próbára tette, hiszen abban meglehetősen sokat kell néptáncolni, ami eléggé távol állt tőlem egészen addig a pillanatig, amíg megéreztem ennek az ízét, meg hogy színpadon milyen hatással tud lenni. A Betörő az albérlőm ismét csak egy olyan szerep, ami eltért az eddigi feladataimtól. Egy egész más stílusban kellett dolgozni, nagyon izgalmas volt, hogy hogy tudok ennek a kihívásnak megfelelni. Most pedig az Ördögöket próbáljuk az igazgató úrral, amiben nagyon nehéz és nagyon szép szerepem van, a Nyikolaj Sztavrogin nevezetű fickó. Ez egy nyolcszáz oldalas regény, iszonyatosan kemény Dosztojevszkij-anyag. Egyrészt lenyűgözve olvastam, másrészt arra gondoltam, mennyire buta ember vagyok én, mennyire nehéz ezt felfogni, feldolgozni, bárhogy viszonyulni a történethez. Két hét múlva bemutató, kezd egy kicsit kristályosodni, de még mindig csupa titokzatosság az egész, ami nem feltétlenül baj.

Az évek során a bemutatói száma is egyre nőtt, először három volt, aztán négy, majd öt. A terhelés nőtt meg, egyre jobban számítottak rá, és ezért nagyon hálás – mondta el a színművész. A következő próbafolyamat, ami vár rá, a Szerelmes Shakespeare című darabhoz kötődik.

Kérdésünkre elmondta, nagyon szereti a miskolci közönséget, lenyűgözi, hogy a nyitott színházi programokon is milyen sokan érdeklődnek, és az értő és kritikus figyelem megnyilvánulásait is nagyon díjazza. A sűrű próbafolyamat, az újra elkezdett tanulás – a színművészeti egyetem doktori képzésén vesz részt – és a budapesti családi háttér miatt azonban a várossal és környezetével sokkal kevésbé tudott megismerkedni, mint szeretné.