Nem Budapestet vagy Debrecent, Miskolcot választotta lakhelyül a képzőművész

Közel egy éve írta alá a szerződést, így ezzel az egyik miskolci, Derkovits utcai műteremlakás bérlője lett Ferenczy Zsolt képzőművész, aki az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense. Ha minden igaz, hamarosan – egy év múltán – be is tud költözni a házba. Nagy dolog ez, hogy bérlőre talált az ingatlan, hiszen hosszú évek óta nincs új lakója a miskolci művésztelepnek. Sok oka van ennek, erről két évvel ezelőtt több cikket is írt lapunk. A Derkovits utcai műteremlakások igen rossz állapotban vannak, ám a bérleti díjuk annál magasabb, kicsi volt az esély, hogy valaki bérbe vegye valamelyik üresen állót. Két évvel ezelőtt kettőt hirdetett meg a Művészeti Alap jogutódszervezete, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK). Akkor megkérdeztünk néhány, a környék hasonló lakásaiban élő művészt, hogy látnak-e esélyt arra, hogy bárki jelentkezne a hirdetésre, de nemmel válaszoltak. Pedig úgy látták, fontos lenne, ha nemcsak elmennének, hanem jönnének is Miskolcra művészek. Aztán az egyik lakásra lett jelentkező, Ferenczy Zsolt. 

Praktikus okokból döntött így

 – 2022 elején adtam be a pályázatot az egyik műteremlakásra. A pályáztatást az OMSZI (OMSZI Intézményfenntartó Közhasznú Társaság – a szerk.) bonyolította le akkor mint szakmai felügyelő szerv, ők döntöttek, de a bérbeadás hivatalos útja már az önkormányzat feladata volt – mondta lapunknak a művész. Megjegyezte, a kiírás országosan történik, ilyenkor Soprontól Debrecenig minden megüresedett műteremlakásra egy helyen lehet pályázni. Miskolcon a Derkovitson lévőkön kívül a diósgyőri Szinyei Merse Pál utcaiakat hirdették meg, de azok nagyon rossz állapotban vannak. Kérdeztük, miért a miskolci lakást pályázta meg, hiszen mehetett volna más városba is. 

– Volt a döntésemnek egy praktikus oldala is, hiszen jelenleg Egerben dolgozom. Debrecen, Szolnok kiesett, távol vannak, így Budapesten kívül csak Miskolc jöhetett számításba. Több barátom, kollégám él itt, például Orosz Csaba, Lenkey-Tóth Péter, ők pedig rábeszéltek, hogy Miskolcot válasszam. Emellett már régóta van kapcsolatom a várossal, nyári egyetemeket tartottam, egyetemi hallgatókkal is voltunk sokszor itt, és tetszik az alkotóház, a művésztelep és maga a város is a természeti adottságaival. Maga a műteremlakás is ideális számomra, hiszen már nem tudom hol raktározni az összegyűlt műtárgyaimat, és itt olyan méretű képeket is tudok alkotni, amiket máshol nem. Egyszerűen fogalmazva szükségem volt erre a tágas műteremlakásra. 

Azért maga a szerződéskötés nem ment egyszerűen. Több minden volt a tervezetben, amit nem tartott reálisnak, például a túl magas kauciót, ami a lakás leromlott állapota nem indokolt. Kauciót kérni szerinte csak egy „ép” lakás kapcsán lehet. Amellett maga a lakbér összege is magas volt. A pályázati kiírásokban jól összehasonlítható a miskolci ár az ország többi városában meglévő műteremlakások bérleti díjaival, a miskolciakért lényegesen magasabb havi bért kérnek. Végül a művész kérése megértő fülekre talált, és segítők közvetítésével sikerült megegyezni, így 2023. május 17-én aláírták a szerződést. 

Minden percét élvezte 

Ezután jött a nagy munka. Az önkormányzat kicserélte az elektromos vezetékeket, és egy új kazánt is beépítettek, a radiátorok lecserélése még hátravan, viszont a művész újítja fel a lakást lépésről lépésre. 

– Most már majdnem kész. A falakat javítani, glettelni kellett, csempézni, festeni, mázolni és a többi. Annyiban jó, hogy a saját képemre tudom formálni a műteremlakást, viszont ez nagy munka; de őszintén bevallom, minden percét élveztem. 

Kérdeztük, alkotott-e már valamit az új műtermében. 

– Még nem, de már nagyon vágyom, szerintem pár hét, és belevetem magam az igazi műtermi munkába – válaszolta. 

Még nem költözött be teljesen, a műterem még tele van mindenféle dolgokkal, amíg a többi helyiségben folyik a munka. Mint mondta, jelenleg folyamatosan ingázik nemcsak Eger és Miskolc között, hanem számtalan helyen jár az országban és az országon túl, munka folyamatosan van (az alkotáson kívül) – kiállításszervezés, művésztelepek, egyetemi oktatás, Erasmus-utak: Lengyelország, Montenegró, Szlovákia, Románia, Ausztria, Németország. 

Az eredeti pályázati kiírásban az is szerepel, hogy öt évre szól a bérleti szerződés, utána újra meg kell pályázni. Ez nem szegi kedvét? – kérdeztük. 

– Attól nem tartok, hogy a szerződést nem hosszabbítják meg, eddig nem tapasztaltam, hogy egy művészt kiraknának a lakásból, hiszen nincs is más pályázó. Most úgy látom, itt szeretnék megöregedni.

Egy korábbi cikkünkben Borkuti László, Miskolc közművelődési és turisztikai tanácsnoka Ferenczy Zsolt Miskolcra költözése kapcsán azt nyilatkozta, bízik benne, hogy a képzőművészeti élet felpezsdítője lehet Miskolcon. 

– Köszönöm a bizalmat, a segítséget és a lehetőséget, de kétlem, hogy ezt egy ember meg tudná tenni – reagált a véleményt hallva. – Abban tudok segíteni, hogy részt veszek programok, kiállítások, egyéb események szervezésében. A Miskolci Galéria új igazgatója, Kákóczki András egyébként nemrég meghívott a város művészeti bizottságába, igent mondtam, úgyhogy már van egy funkcióm is. Talán az ismeretségi hálóm is hasznára válhat a városnak. Több programot is szerveztünk már, felléptem például a társaimmal együtt, hiszen zenélek is, júniusban pedig önálló kiállításom lesz, azaz elindultak dolgok. 

Kicsit ellustult a város

Rákérdezünk arra is, hogy mint kívülről jött ember, milyennek látja Miskolc képzőművészeti életét. 

– Régen sokkal pezsgőbb volt – mondta, és hozzáfűzte, az elmúlt 20-25 évre gondol. Megjegyezte, régen a fővároson kívül Miskolc és Pécs volt jegyzett a képzőművészet terén az országban, ez ma már nincs így. Debrecen például sokat fejlődött, miután a Modem létrejött. 

– Korábban sok színvonalas kortárs képzőművész kötődött Miskolchoz, hozták az energiát, most mintha kicsit ellustult volna ilyen szempontból a város. Lehet, ez általános tendencia is, és talán az sem segít, hogy a kortárs művészeteket felkarolni hivatott Miskolci Galéria ma már nem önálló intézmény, és a költségvetése is korlátozott. Ma kevesebb a szakmailag komoly és meghatározó rendezvény, művészeti fórum. A régi kapcsolatok elkoptak, ezeket pedig nehéz újraépíteni. Szükség lenne egyfajta művészeti menedzsmentre, és mindenképpen kellene a szándék a város részéről – tehetősebb vállalkozók, cégek, különböző pályázatok, nemzetközi csereprogramok bevonásával – a változtatáshoz. De én reménykedem, és a részemről minden segítséget meg is adok.