Lerobbant, de drága műteremlakások

„A művészeti képzésekről kikerülő diákok helyben tartása érdekében ösztöndíjakat kell létrehozni. További, kiegészítő lehetőségként felmerül, hogy az üresen álló műteremlakásokat alkotói célokra rendelkezésükre lehessen bocsájtani”, többek között ez is olvasható Miskolc kulturális stratégiájának tervezetében annak kapcsán, hogy hogyan lehetne Miskolcon tartani vagy visszacsábítani a fiatal művészeket. A stratégia még csak vitaanyag, de hamarosan dönt róla az önkormányzat. Az is tény, hogy valami mozgás már látszik a művészlakások ügyében, csak kérdés, milyen sikerrel.
 

Pályázatot írtak ki 
 

Az önkormányzati tulajdonban lévő műteremlakások az Avas aljában, a Derkovits utcán és Diósgyőrben, a Szinyei Merse Pál utcán találhatók. Rossz állapotban. Arról évekkel ezelőtt írtunk, de a helyzet azóta is változatlan: jó néhány lakásban művészek élnek, de van, amelyik már egy ideje üresen áll, és vannak, ahol elhunyt művészek leszármazottai, hozzátartozói élnek jogcím nélkül. A bérlőket egyébként nem Miskolcon jelölik ki, hanem a Művészeti Alap jogutódszervezete, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK). Az interneten való kisebb kutatás után megtudtuk, nemrégiben nyílt pályázatokat írtak ki (azóta már le is jártak) több műteremlakás bérleti jogára, köztük három miskolcira is. Ezekre minden olyan képzőművész, iparművész, illetve fotóművész pályázhatott, aki önálló művészeti tevékenységgel rendelkezik. A miskolci lakások közül kettő a Derkovits utcán található, a harmadik a Szinyein. Az előző kettő 106-106 négyzetméteres, 99 ezer  110 forint/hó lenne a bérleti díja az idén, jövőre 109 ezer  710 forint. A pályázati kiírás tartalmazta, hogy a lakások felújításra szorulnak, ez a feladat a bérlőre hárul, a felújítási költség – 3 millió 188 ezer forint – bérleti díjként beszámolható, lelakható. Pályázni március 30- ig lehetett. A bérleti szerződést egyébként három évre kötik meg. A Szinyein található lakás kicsit kisebb, a pályázati feltételek hasonlóak voltak, de a bérleti díj arányosan kevesebb.
 

A lakbér az egekben 
 

Máger Ágnes képzőművész is a Derkovits utcán lakik az egyik műteremlakásban. 1976-ban költöztek be férjével, Végvári Lajos művészettörténésszel, aki 2004-ben hunyt el. 

– Hallottam a pályázati kiírásról, de félő, hogy nem fognak találni bérlőt – mondta lapunknak a képzőművész. A lakbér az egekben, a rezsi túl magas, hiszen a műtermet ki kell fűteni. Akár 130-140 ezer forintot is fizetni kell egy hónapban. 

A lakások állapota valóban siralmas. Amióta ott lakik, nem volt komplett felújítás, ő „járt ki” 15-20 éve két részfelújítást, majd maga csináltatta meg az ablakokat, újíttatta fel a fürdőszobát, cseréltette ki a csővezetéket, és csak egy részét lakhatja le a kifizetett összegnek. 

– Szerintem a fiatalok ezt nem tudják megfizetni – jegyezte meg. Ha fel is újítanák, a kiírásban szerepelő összeg nem elég a munkálatokra. 

– Amikor ideköltöztünk, pezsgő élet jellemezte a művésztelepet – mesélte. – Akkor még nem voltak meg a műteremlakások, édenkertszerű park volt a helyén. Közös műtermek voltak, ott alkotott Csohány Lajos, Kondor Béla, Korkos Jenő. Minimális összegekért béreltük ezeket. 

Aztán később, a már műteremlakásokat meg szerették volna vásárolni – az idő tájt, amikor a sok tanácsi lakást megvehették a benne élők –, de az övéiket nem adták el. A művészeti alapnak volt bérlőkijelölési joga, és azzal utasították el őket, hogy nehogy olyan valaki vegye meg, aki nem művész. 

Máger Ágnes szerint talán az lenne a megoldás, ha több fiatal bérelné ki együtt a lakást, és megosztanák a költségeket, vagy ha közös műtermek lennének, mint voltak annak idején. Kérdeztük a Szinyei Merse Pál utcán meghirdetett ingatlanról is, mint mondta, az még rosszabb állapotban van a belvárosinál. 

Lőrincz Judit művészettörténész is a Derkovits utcán lakik Seres László képzőművésszel, akinek még az édesapja, a szintén művész Seres János bérelte a lakást. Judit régóta harcol az illetékesekkel a méltatlanul magas bérleti díjak miatt. 

– Összehasonlítottam az ország művésztelepei lakásainak bérleti díjait, mindenhol lényegesen alacsonyabbak, mint Miskolcon – mondta. Hangsúlyozta, néhány éve helyezték piaci alapokra, azóta szinte megfizethetetlenek. Ő maga is hallott arról, hogy most több lakást meghirdettek, de ő is attól tart, hogy a kiírt feltételek mellett nem lesznek komoly jelentkezők. 

– Ki újít fel úgy egy lakást, hogy biztosan csak három évig lakhat benne, utána újra kell pályázni? – kérdezte. Emellett fél év alatt kell felújítani a mai költségek mellett, és szakembert sem könnyű találni. Megjegyezte, több olyan fiatalról tud, aki az elmúlt években próbált műteremlakáshoz jutni Miskolcon, sikertelenül. Volt, aki saját műteremlakást épített, mert más megoldást nem látott.
 

Közösen olcsóbb 
 

Próbáltunk fiatal művészekkel is beszélni. Egyikük név nélkül elmondta, tud kollégáról, aki jelentkezett a mostani pályázatra, bízik benne, hogy sikerül valamilyen kompromisszumos megoldást találni. Volt, aki azt mondta, tény, hogy próbálják idecsábítani a fiatalokat, de ez esetben a feltételek teljesíthetetlennek tűnnek. Budapesten pedig közös, olcsóbb műtermeket is lehet bérelni, így nem biztos, hogy a fiatal művészek ide akarnának jönni. 

A pályázat a napokban lezárult. Meg szerettük volna kérdezni az ügyben a miskolci önkormányzatot, beszélgetőtársaink mindegyike említette Borkuti László művészeti referens nevét, aki felkarolta a műteremlakások ügyét. Ő először azt mondta, szívesen nyilatkozik lapunknak, ám később nem sikerült elérnünk. Pedig jó lenne tudni, hogy milyen megoldást kínálnak, végül is hányan jelentkeztek a pályázatra, és mikor hirdetnek nyertest. Azaz sikerül-e Miskolcra csábítani – itt tartani – fiatal képzőművészeket.
 

(A borítóképen: Műteremlakások Miskolcon a Derkovits utcában. Kettőt meghirdettek)