A hisztit nehezen, de kordában lehet tartani

Biztosan mindenki átélte már azt, amikor olyan feszült, hogy ha most azonnal nem toporzékolhat vagy vághat földhöz valamit, akkor biztosan felrobban. Ezt az érzést a gyerekek hisztivel jelzik, a felnőttek pedig többnyire elfojtják, uralják vagy olyan helyen adják ki magukból, ahol más nem látja. Tóth Andrea pszichológus ad válaszokat Nagy-Hankó Krisztának egyebek mellett arra is, milyen stádiumai vannak a hisztinek, illetve melyik életkorban hogyan kezelhető a legjobban. Ebben az esetben nem terápiáról, hanem megoldási praktikákról esik szó.

A hiszti másról szól egy csecsemő esetében, mint kisgyermek vagy iskolás korban és egészen más érzelmekkel és viselkedéssel reagál a kamasz a benne lévő feszültségre. A szülőnek kell tudnia, hogyan reagálja le gyermeke problémáját, mikor milyen hozzáállással, cselekvéssel segíthet a legjobban a csemetéjén. Ha pedig önmagán érzi, hogy éppen „hisztis”, akkor saját feszültségét kell tudni kezelni, kordában tartani. Nagyszüleink többnyire elláttak minket etikai normával, viselkedési mintával, amelyek sokszor nem engedték meg az érzelmek túlcsordulását semmilyen irányba - vagyis a hisztit -, de mi már mai szülőként sokkal megengedőbbek és együttműködőbbek vagyunk elődeinknél.