Százéves szokás a bányásznap

Bányásznapokat tartanak több bányászmúlttal rendelkező településen a megyében szeptemberben. Az ünnepségeken rendszerint azokról a hősökről emlékeznek meg, akik nehéz munkájuk során vesztették életüket. Emellett összefogják a helyi közösségeket és szakmai kitüntetéseket adnak át. A Kazincbarcikai járásban a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetsége vállalta magára, hogy az önkormányzatokkal együttműködve megszervezi a bányásznapokat: Berentén, Múcsonyban, Ormosbányán, Rudabányán, Rudolftelepen, Sajókazán és Szuhakállón. Az ünnepségsorozat szombaton ért véget.

- Az 1919. szeptember 4-ei tatabányai csendőrsortűz bányászáldozatainak az emlékére, szeptember első vasárnapját határozta meg 1951-ben egy minisztertanácsi rendelet, mint a bányásznapok időpontját. Ez az akkori kormány elismerése volt a bányászat felé – mondta Nagy Tibor, Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetségének munkaszervezet vezetője. - A bányásznapokat mai napig azokon a településeken szervezzük, ahol még élő a bányászati tevékenység, vagy valamikor az volt. Az első bányákat birtokközösségek alakították ki. A Sajó mindkét partján 1786-tól szénbányászat folyt, de a rudabányai vasércbányászat még régebbi. Az 1960-as években korszerűsítették a hazai bányászati termelést. Lyukóbányában 2004-ben zárták be a bányát. Több olyan helyet is bezártak, amit szerencsésebb lett volna hideg tartalékba helyezni, mert jelentős szénvagyon maradt ott. Ilyen például a sajógalgóci bánya. A mélyművelésű szénbányászat azóta a megyében teljesen megszűnt, de kavicsbányák, kőbányák még mindig működnek.

Támogatták a kultúrát

Minden településen, ahol érdemi bánya működött, az önkormányzatok emlékhelyeket hoztak létre  és emlékműveket állítottak.

- Az ünnepségsorozat utolsó állomásán, Szuhakállóban, szombaton megemlékeztek az 1952-es vízbetörés áldozatairól és arról a 17 túlélőről, akiket hat nap alatt kimentettek. Mivel a bányász dinasztiák kezdenek kihalni, mostanra a bányásznapok a települések ünnepévé váltak. Az ünnepségeken a még élő leszármazottakon túl, általában részt vesznek a helyi bányász szakszervezetek, baráti körök és nyugdíjas társaságok. A bányász közösségek kezdettől fogva fontosnak tartották az iskolázottságot és a kultúrát. Ezt jól reprezentálták a munkás irodalmi és olvasó körök, szakkörök, színjátszó körök, zenekarok és az ipartelepeken a sportegyesületek. 1948-tól a kultúra ápolását a szakszervezetek vették át. Innen ered például az, hogy a legtöbb bányásznapon fúvószenekarok szolgáltatják a zenét. A Perecesi Bányász Fúvószenekar például legendás – fejtette ki a munkaszervezet vezető.