Türelemre és sorban állásra tanított a miskolci gyermeknap

Arcfestés, gyöngyfűzés, csillámtetoválás, rend­őrségi és tűzoltóakciók, ugrálóvár, bűvész, bohóc és bábszínházi bemutató, kutya- és „kommandóssimogató”, gólyalábasok, aszfaltrajzverseny, kézműves-foglalkozások, népi játszótér, habparti, interaktív zenés műsor, táncház, babahempergő, mini vidámpark, ügyességi játék, gyermekmajális, lufihajtogatás, akadályfutás, pónilovaglás, meseműhely, lézerharc, óriáscsúszda és mozidélután. Hívószavak a gyermeknapi programokhoz, amikkel május utolsó vasárnapján várták a családokat megyeszerte a települések. 

Megnyíltak a tűzoltólaktanyák 

Megnyíltak a tűzoltólaktanyák, hogy megmutassák ennek a különleges foglalkozásnak a különleges eszközeit, és a játék méretű tűzoltóautóknak a valóságos mását. Igaz, a járműkínálat terén a miskolci katasztrófavédők vasárnap reggel alulmaradtak, mivel éppen a kapunyitás előtt irányították három kocsijukat egy martinkertvárosi tűzesethez, ahol egy melléképület égett, a lángok pedig a szomszédos házakat is fenyegették. Ám erről a gyerekek mit sem tudtak, nekik elég volt, hogy fejükbe nyomták a tűzoltósisakot, és beülhettek a vegyianyag-kármentesítő szerkocsikba, amik végső soron ugyanolyan piros tűzoltóautók, mint bármelyik más, még ha létra és fecskendő nincs is rajtuk.

A lényeg, hogy „titkos helyen” járhattak, jelentette ki egyikük a laktanya udvarán. 

Megteltek a parkolók 

A Miskolc városi gyermeknapot vásári forgatagként idén a Lovagi tornák tere előtti vásártéren rendezték meg. A környezet, a Diósgyőri vár miliője tökéletes választás. Megközelíthetőség szempontjából viszont maga a tragédia. A vár melletti parkolók pillanatok alatt megteltek, autós apukák keringtek tanácstalanul szabad helyet keresve a környező utcákban, eligazítást viszont nem kaptak senkitől, merre induljanak szerencsével parkolóhelyet találni. A türelmet igencsak próbára tevő helykeresést persze áthidalhatták volna azzal, hogy a városi közösségi közlekedés járataival érkeznek, csakhogy annak menetrendjét nem igazították az eseményre várható vendégsereg számához. Aki pedig a hétvégén húszpercenként közlekedő villamost választotta, már utazás közben ízelítőt kaphatott arról, mi vár rá a vásártéren. A vár építési munkálatai miatt ugyanis az onnan nyíló parkolók területét a balesetveszély elkerülése miatt le kellett zárni, az így szűkösebbé vált területre pedig a családok mellett a játék- és büfészolgáltatókat is be kellett préselni. A Lovagi tornák tere, amelynek területe talán még nagyobb is lehet, mint a vásártér, lezárva. Csak a mellékhelyiségeket és az épület vár felőli füves-dombos részét nyitották ki. A ház maga üresen kongott.

Vasárnap dél tájban ezernyi ember kerülgette egymást, vagy várakozott az ugrálóvárnál, az arcfestésnél, az óriáscsúszdánál és a körhintánál. „A gyerekek sorban állást tanulnak”, jegyezte meg az egyik szülő ironikusan, miközben számolgatta a fizetnivalót: 6 perc lézerharc egy ezres, a kürtőskalács kétezer, a „lángoskartell” 600 forintban állapította meg a legolcsóbb sima lángos árát, a vattacukor egy másik ezres, a legolcsóbb lufi 600, de van ötször ennyiért is. „Egyszer van gyereknap.” 

Kegyes időjárás 

Míg a legnépszerűbb, trendi játszóeszközöknél tömeg, üdítő szellősség a Zöld Kapcsolat Egyesületnél: nagy teret kaptak az ökojátszóházuk kialakítására a vár irodaépületének kertjében. A természetközeli játékokat kipróbáló gyerekből sosem volt hiány. 

Az időjárás mindvégig kegyes volt a családokhoz és a szervezőkhöz. A nap végén pedig már csak egy kihívással kellett megküzdeni a hazafelé tartóknak: türelmesen kivárni, míg a Lórántffy utcai kereszteződéstől a kisvasút végállomásáig tartó autósor elfogy előlük.

(A borítóképen: Körhintázók vasárnap Miskolcon a Lovagi tornák terén)