Főúri ruhadíszből nemzeti jelkép

Eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt jelképezett, és az előkelőségek kalapjainak díszítésére használták. A francia forradalom idején kapott aztán jelentős szerepet, színei is ekkor rögzültek. Az írások tanúsága szerint a Bastille elfoglalását követően Gilbert du Motier de La Fayette márki készített először kék-fehér-piros szalagszínekből kitűzőt, amikor a fehér szalagrózsás királypártiaktól meg akarta magát különböztetni. Ezt követően vált a kék-fehér-vörös szín – a királyi fehér zászlót is háromszínűvé alakítva – az egész nemzet szimbólumává.

A kokárda, mint nemzeti jelkép a francia forradalomban született és onnan terjedt el egész Európában, majd Amerikában is.

A dicső nap jelvénye

A magyar kokárda eredetéről kevés konkrét történeti adat található. Talán ezért lehetséges az, hogy kedves legendák szövődtek köré. – Nem támasztható alá forrásokkal az a történet sem, így inkább csak egy városi legendának tekinthető, hogy Szendrey Júlia varrta volna az első kokárdát a párizsi események hatására, és tűzte volna Petőfi mellére – nyilatkozta dr. Gyimesi Emese irodalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató. – Sokan készítettek aznap kokárdát. Egyes visszaemlékezések szerint színésznők is, például a kor bálványa Laborfalvi Róza vagy Bulyovszky Lilla – tette hozzá. – Szendrey Júliával kapcsolatban azt viszont bizton állíthatjuk, amit Petőfi írt le róla a naplójában – emelte ki a kutató, – eszerint, miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzeti színű főkötőt hímzett magának. Sajnos azonban erről sem maradt fenn hiteles dokumentum.

Így az, hogy Szendrey Júlia rontotta el a márciusi ifjak által hordott kokárda színsorrendjét, téves következtetés. A források szerint 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt, vagyis kívül volt a piros. Sokan tévesen, ma is így használják, talán a hagyományok miatt, vagy talán azért, mert nem tudják, hogy színei belülről kifelé olvasandóak.

Tény azonban, hogy 1848. március 15-én még nem volt mindenkinek kokárdája, hiszen például, s ha igaz a legenda, Jókai Mór is Laborfalvi Rózától, későbbi első feleségétől kapott egyet azon az estén, amelyről később így ír Az a nő, aki együtt jön velem című művében: „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”