Aki akar, talál munkát

Példátlanul mélyről, százezer munkanélkülivel indult Borsod-Abaúj-Zemplén munkaerőpiaca a rendszerváltozás után. A helyzet mára az ellenkezőjére fordult: munkaerőhiány van, az álláshelykínálat képzettség szerint pedig a munkalehetőségek teljes skáláját lefedi. Az idáig vezető út fontosabb állomásairól Bihall Tamással, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével beszélgettünk. 

A megye munkaerőpiacán jelentős változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt három évtizedben. Ön milyen mérföldköveket említene? 
A rendszerváltás évei a megyét és Miskolcot drámaian érintették. Abban az időszakban összességében 100 ezer munkahely szűnt meg, ami Magyarországon is példátlan. Emlékezhetnek rá még sokan, hogy az 1990-es évek közepén Miskolc főutcáján minden második üzlet be volt zárva, a szállodák alig működtek, az összkép egy háborús helyzetre emlékeztetett. 
Egy relatíve jó gazdasági periódust jelentett az 1997–2001 közötti időszak – ez döntően az első Orbán-kormány idejére esett –, de a megye ennek ellenére a sereghajtók között szerepelt. Ezen a helyzeten a 2008-as válság tovább rontott, aminek következtében az országban 2010-re 3,6-3,7 millióra esett vissza a foglalkoztatottak száma, ami rendkívül alacsony, összevetve a hozzánk hasonló munkaerőpiaccal rendelkező Csehországgal, ahol akkor 5 millió ember dolgozott. A megyei munkaügyi központ ugyanezen évből származó adatai arról tanúskodnak, hogy 68 ezer álláskeresőt tartottak nyilván Borsod-Abaúj-Zemplénben, ami akkor az aktív munkaképesek 23,7 százaléka volt. 

Már régen nem ilyen riasztóak a számok. Hogyan látja ezt a gazdaság oldaláról? 
Visszatekintve azt látjuk, hogy a 2010-es kormányváltást követően az Orbán-­kabinetnek először is válságmenedzseléssel kellett foglalkoznia. Ez jelentős költséget jelentett az ország számára, az eredményei pedig csak később mutatkoztak meg. A számok azt mutatják, hogy 2014–2016 volt az első olyan időszak, ami a foglalkoztatás területén tartós javulást hozott. Ebben az időszakban látványosan erősödtek a megye gazdasági mutatói, 2019-re pedig Borsod-Abaúj-Zemplén a hazai középmezőny fölé került az egy főre jutó ipari termelési mutatókban. Ennek eléréséhez természetesen jelentős állami és uniós forrásokra volt szükség. Óriási siker, hogy 25 év alatt jutottunk el idáig. A hozzánk hasonló adottságú francia és német válságrégiókban ehhez 50 évnek kellett eltelnie. 

Mi érzékelteti leginkább a gazdaságpolitikai irány sikerességét? 
A gazdaság ugrásszerű bővülését leglátványosabban az jelzi, hogy a munkanélküliségből a munkaerőhiány irányába mozdultunk el. Először csak egy-egy területen. A kamara annak idején össze is állított egy tízes listát a hiányszakmákról, amelyek tanulását extra ösztöndíj felkínálásával igyekeztünk ösztönözni. A szakemberhiány 2019-re azonban általánossá vált, ma már nem tudok olyan ipari vagy szolgáltatói területet említeni, ahol ne jelentene gondot. 

Lát karakteres különbséget az országot irányító kormányzatok munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos elképzelései között? 
A munkanélküliség kezelése az ezredfordulótól 2010-ig általánosságban a segélyrendszerre épült. Nagy vitáink voltak az akkori politikai vezetőkkel arról, miért kell önteni a pénzt a munkaerőpiacra úgy, hogy közben nem ösztönzik az állásnélküliek munkavállalását. Akkor is szükség volt segédmunkásokra, gyári szalag melletti dolgozókra, különböző szaktudással bíró emberekre. Ez a szemlélet alapjaiban megváltozott, amikor az Orbán-kabinet a családtámogatásokat összekötötte a munkanélküliségi járadékok folyósításával. Ezzel párhuzamosan fokozatosan csökkentette a vállalkozások munkabérrel kapcsolatos terheit, támogatta a korszerű szakképzési rendszer kialakítását. Az uniós források célmegjelölése is abba az irányba mutatott, hogy ez az állami segítség ne egy „túlélőcsomag” legyen a cégek számára, hanem a fejlődésüket segítse. Ennek is betudható a hazai gazdaság fejlődése, a tavaly 6 százalék fölé emelkedő GDP-növekedés. 

Nem volt hatással a munkaerőpiaci mozgásokra a pandémia? 
Lényegében nem. A munkaerőpiac az elmúlt két évben is viszonylag stabil maradt. Egy-két hullámvölgyet leszámítva a cégek stabilan foglalkoztatták az embereket, az elbocsátás még a vendéglátás-turisztika ágazatban sem volt általános. Igaz, a foglalkoztatás átmentéséhez az ágazati munkahelymegtartó támogatások mellett sokat hozzá kellett tenniük a vállalkozóknak is a saját tartalékaikból. 
A járvány okozta válsághelyzetet követően a magyar gazdaság meglepően gyors visszapattanása jelentős munkaerőhiányt generált a tavalyi év második felére, és ez a helyzet napjainkig nem változott. A munkaerőpiacon ez úgy csapódott le, hogy aki ma dolgozni akar, az biztosan találhat munkát. A Borsod-­Abaúj-Zemplén megyei cégek jelenlegi munkaerőigényét több tízezerre teszem. 

Álláskeresőként azért nagyjából 40 ezer embert tartanak napjainkban is nyilván. 
A negyvenezer nyilvántartott álláskeresőnek mintegy fele tartósan állástalan, alacsony képzettségű, akiket nehéz a versenypiacon foglalkoztatni. Ha a hajlandóság mellett a képesség, a készség és az akarat is meglenne részükről a munkavállalásra, akkor szinte a teljes foglalkoztatottság elérhető lenne a megyében. 

Hogyan látja a megye munkaerőpiacának a jövőjét? 

A munkaerőpiac fellendülése fenntartható

- Bihall Tamás

Mai tudásunk szerint a munkaerőpiac fellendülése fenntartható, az álláshelykínálat képzettség szerint a munkalehetőségek teljes skáláját lefedi. A munkaerőpiac alapja, a munkaképes korú emberek száma azonban adott: Magyarországon 5 millió körüli, közülük Borsodban mintegy 200 ezer. A járványhelyzet buktatói ellenére a töretlenül fejlődő hazai gazdaság a munkaerő egy részét a robotizációval és a mesterséges intelligencia használatával ugyan ki tudja váltani, de a szaktudást semmi nem pótolja. A cégek magasabb tudású munkavállalókkal szeretnének létszámot bővíteni, most ezt tapasztaljuk a nagyoktól a kis- és középvállalatokig. Egyre többen akadnak közülük, akik a maguk igényei szerint ki is képzik ehhez az embereket. Biztosak lehetünk viszont abban, hogy a technológiai fejlesztéseket kiszolgáló alkalmazottak mellett egyes ágazatokban a kétkezi fizikai munkavállalókra is mindig szükség lesz. Viszont nekik is képesnek kell lenniük a munkájukat segítő gépek kezelésére.

(A borítóképen: Bihall Tamás: „A munkanélküliségből a munkaerőhiány irányába mozdultunk el”)