Az ihletet adó, elbűvölő, győzelemre segítő, menekülésre késztető város

Tíz érdekes történetet fogok elmesélni két részben, melyek Miskolcon estek meg országosan ismert és elismert nagyságokkal. Ebben a részben József Attila, Petőfi Sándor, Miskolczi Csulyak István, Hubay Jenő és Bizony Ákos (illetve Tisza István) egy-egy, városunkban történt „kalandjáról” lesz szó.

József Attila Ódája

A világtörténelem egyik legszebb szerelmes verse Lillafüreden született. József Attila az Írók Gazdasági Egyesületének egyhetes konferenciájára érkezett a Palotaszállóba – 1933-at írtunk ekkor –, és itt ismerkedett meg Marton Mária művészettörténésszel, akiről a költemény szól.

A Palotaszálló függőkertjében található József Attila szobra. Varga Éva alkotása, melyet 2005-ben állítottak, a költő 100. születésnapja alkalmából. A szobor mellett a kőbe vésve az Óda részleteit is olvashatjuk.

Petőfi Sándor Alkonya

Petőfi Sándor, nemzetünk nagy költője a Diósgyőri vár romjainál írta – 1847-ben – az Alkony című versét. De nézzük, miként számol be Diósgyőrről az Úti levelekben:

„Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre a hámorba. Nekem tetszett ez a legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom, természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megitélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért – mindamellett, hogy… volt – tisztelet emlékének...”

(hellomiskolc.blog.hu – A költészet napjára: költők és írók Miskolcról)

A Miskolcról elvágyódó költő

Miskolczi Csulyak István (1575–1645) rövid ideig református lelkész volt Miskolcon. A költő, akit országos hírűvé latin nyelven írt naplója és költészete tett, ősi miskolci családba született, de ő már a Hegyalján, jelesül Tolcsván látta meg a napvilágot.

Németországban tanult, majd Miskolcra került (1612–1616), ahol állandóan a távozás gondolata foglalkoztatta. Az 1615-ben történt török portya jó indok volt városunk végleges elhagyására, ez adta a végső lökést számára.

„[...] Ez év november 20-án, ádvent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali szürkületben az egri törökök váratlanul ellenségesen ránk törtek, a városiaknak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcoltak, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is öltek volna, ha sajtot és szappant adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a városiak, sem a zsellérek, akiket hívtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni.”

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. [Miskolc, 2001, Herman Ottó Múzeum] – Gyulai Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése [1612–1616], 231–232.)

Ezt közölte a városunk bírójával és a nemesekkel is, hogy a pótlásáról tudjanak gondoskodni, 1616 márciusában pedig elköltözött Olaszliszkára.

A hegedűművész, akinek már életében szobra volt Miskolcon

A miskolci Zenepalota 1927-ben épült. Rövid ideig Hubay Jenő (1858–1937) hegedűművész nevét viselte az épületben működő iskola, aki ekkor még élt. A művész hálából egy szobrot ajándékozott a nevét viselő oktatási intézménynek.

„Hubay Jenő 1928-ban töltötte be 70. életévét, melynek megünneplését már 1927 decemberében előrevetítette a róla elnevezett miskolci konzervatórium (Városi Hubay Jenő Zeneiskola) új Zenepalotájának felavatása. Az esemény egybeesett a zeneiskola fennállásának 25. évfordulójával, s a kettős alkalomból rendezett ünnepélyen, 1927. december 17-én Hubay Jenő is megjelent, sőt a tiszteletére rendezett hangversenyen maga is fellépett: eljátszotta Stradivariusán a hajdan Liszt társaságában többször is előadott hegedűszólót a Koronázási miséből, valamint saját Adagióját és II. csárdajelenetét. Emellett a konzervatóriumnak ajándékozta azt a Ligeti Miklós által készített ezüstözött bronzszobrát, amelyet a fővárostól kapott 1912-ben.”

(Wikipédia – Hubay Jenő-szócikk)

„Miskolc bölcse”, Bizony Ákos, aki legyőzte a miniszterelnököt

Bizony Ákos ügyvéd, újságíró, országgyűlési képviselő, a Tiszáninneni Egyházkerület ügyésze, a város Építészeti Bizottságának tagja és számtalan közéleti egyesület elnökségének tagja volt (még felsorolni sem könnyű életének állomásait).

Bár Pesten született, a családja tősgyökeres miskolci volt. Az édesapja munkája miatt számtalan helyen megfordultak az országban, és 1862-ben tértek vissza a városunkba. Bizony Ákos a tanulmányait Miskolcon és Késmárkon végezte, a jogot Eperjesen és Pesten. Az iskolái elvégzése után apja irodájában praktizált, majd a kamara titkára lett. 1876-ban önálló irodát nyitott.

A Függetlenségi és 48-as Párt vezéregyénisége volt politikailag aktív éveiben, amelytől 1918-ban vonult vissza. 1901-ben lett először Miskolc országgyűlési képviselője.

Az 1905-ös választásokon a miniszterelnök, Tisza István indult a Szabadelvű Párt színeiben a miskolci északi kerületben. Ellenfele, az ellenzék képviseletében, Bizony Ákos volt. (Tisza István nem volt népszerű nálunk, hiszen amikor a Gömöri pályaudvarról gyalog érkezett a belvárosba – a Korona szállóba, a szálláshelyére –, az útján több atrocitás is érte.)

1905. január 31-én volt a választás, melyen 507-398 arányban veszített a miniszterelnök Miskolc bölcse ellen, és a kormánypárt is elbukta az országos választást. Érdekesség, hogy a déli kerületben Soltész Nagy Kálmán is bukott az ellenzéki képviselő ellenében.

Hosszú ideig tartó politikai pályafutása alatt az igazságügyi tárcát is felajánlották neki, de nem fogadta el. A felesége Hosszúfalussy Róza festőművész volt, és mert saját gyermekük nem volt, örökbe fogadtak egy kislányt, és felnevelték. A házuk az egykori Werbőczy-kúria volt, amely a Dózsa György és Kis-Hunyad utca sarkán állt.

Bizony Ákost mélyen megrázta Trianon, igaz magyarként nem értette, miért tették ezt ezeréves hazájával a „győztes” nemzetek. Nem értette, miért csak Magyarország bűnhődött az első világháborús tetteiért.

1922-ben hunyt el, a család mezőnyéki – ma Nyékládháza – kriptájában temették el.

(Folytatjuk...)

Források

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (Miskolc, 2001, Herman Ottó Múzeum) – Gyulai Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612–1616)

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998, Stehlik Ágnes) – A polgári demokratikus forradalom és a tanácsköztársaság

Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes hely­irata IV. – Ferencz József Miskolcon

boon.hu – 120 éves a miskolci Kossuth-szobor

hellomiskolc.blog.hu – A költészet napjára: költők és írók Miskolcról

hermangimnazium.hu

lexi.hu – József Attila Lillafüreden írta az Ódát

miskolciszemelvenyek.blog.hu – Az „Erényes világpolgárhoz” szabadkőműves páholy története – A királynék jegyajándéka – A Diósgyőri vár története – A kormánybiztos miniszterelnök, aki elrejtette a Szent Koronát – A Miskolci Ügyvédi Kamara épülete és Bizony Ákos, Miskolc bölcse – Az utolsó magyar polihisztor – Ferenc József miskolci látogatásai

Wikipédia – Miskolczi Csulyak István-szócikk, Kazinczy Ferenc-szócikk, Hubay Jenő-szócikk