A megállók és az aknafedelek sem mind sikerültek jól

Az elmúlt esztendők egyik legnagyobb közlekedési infrastrukturális beruházása volt Miskolcon a város kelet-nyugati közúti forgalmában jelentős szerepet betöltő Kiss Ernő utca teljes rekonstrukciója. Tavaly egész nyáron le volt zárva a négy sávból kettő, hogy a szeptemberi iskolakezdésre befejeződjék a nagyszabású projekt. A mintegy két kilométeres szakaszon a reggeli és délutáni csúcsforgalomban gépjárművek ezrei fordulnak meg, nem is beszélve arról, hogy normál esetben több autóbuszjárat is erre halad el.

Az építők tartották is a határidőt és az iskolakezdési megnövekedett forgalom idejére készen is volt az útszakasz, amely összehaonlíthatatlanul jobb volt, mint korábban. Persze már akkor magán vislete a hazai útépítés betegségeit: itt-ott hullámos volt az aszfalt, az aknafedőket pedig nem mindenütt sikerült úgy szintbe hozni, hogy ne zökkenjen rajtuk az autó kereke.

A bazaltbeton betegségei

A legnagyobb fejtörést a buszmegállók okozták, mert az ott kilakított burkolaton olyan érzés volt áthajtani, mintha nem is lett volna felújítás. Reichardt Jenő, az építőcég főmérnöke ezt azzal magyarázta, hogy az összesen hét buszmegállónál bazaltbeton lett a burkolat, hogy a 30 tonnás buszok ne gyűrjék fel Ez a megoldás kényelmetlenebb az autósoknak, de évtizedekig stabil burkolatot biztosít.

Hogy mégsem minden „hepi”, jelzi, hogy szeptemberig garanciális javításokba kezdett a kivitelező. A megsüllyedt akna fedlapok megemelését és a megállók burkolatának javítását végzik el. Nincs további megjegyzésünk...

(A borítóképen: Cserélni kell a megállók burkolatát)