Barlanglakások Szomolyán, egy modern kőfaragó álma

Szomolya a mezőkövesdi járásban található, mindössze 1700-an lakják. A feketeszárú cseresznyéjéről, és a riolittufába vájt barlanglakásairól vált ismertté.

Sós Lászlóékhoz a barlang-, vagy ahogy sokan nevezik, pincelakások miatt megyek. Úgy hallottam, 20-at megvásárolt abból a 173-ból, ami a településen található. Szinte hihetetlen, de a 70-es években még éltek családok ezekben a hegy oldalába vájt barlangokban. Állítólag nyáron hűvös, télen meleg, mert a szoba közepén kőből épített kályha volt, aminek kéményén a szabadba távozott a füst. Piciny ablakon szivárgott be a fény. Az ajtó általában tömör fából készült, hatalmas kilincs volt rajta.

Sós László kőfaragó kedvesen fogad. Az udvaráról lelátni a falura, és ha fölfelé nézünk, 14 méter magasságban sorakoznak a felújitásra váró pincelakások.

– Hármat már felújítottam – mondja a mester. – Saját kezemmel faragom a követ, a benne lévő bútorokat. Nagyon szeretem, ez a hobbim.

Az élmény fokozódik

Mintha meseországba csöppentem volna. Az udvaron sok-sok virág, rendezett növényzet, örökzöld cserjék, és amikor bemegyünk az első, már felújitott barlanglakásba, az élmény fokozódik. A Frédi és Béni-rajzfilm jut eszembe. A kőkorszak. Odabent kőből faragott ágyak, szintén kőből van az asztal, és hozzá a székek. Hűvös van. De nincs pinceszag. Frissen meszeltek a kőfalak, pici ablak biztosítja a fényt, van áram és gáz is.

– Itt már én bővitettem, 4 szoba van, eredetileg csak szoba-konyha volt. Befelé és fölfelé véstem – vezet végig a barlangon László.

A fürdőszoba is nagyon eredeti. Kőből faragott a mosdó, és zuhany is van. Ha a fürdő közepén megáll és megnyitja a csapot, mutatja, akkor jön a zuhany. S valóban, a plafonból megindul a víz.

Pap Magdolna, László párja azt mondja, Lacinak ez az élete. Nyolc év alatt lett kész a három lakás a barlangokból, lassú munka ez. Arról érdeklődöm, hogy szükség van-e itt a női kreativitásra, vagy ez a kőfaragás tényleg férfimunka?

– Mindig együtt ötletelünk, azok alapján néha fantasztikus eredmény születik. A faragás nehéz fizikai munka. Én inkább a berendezésnél és a csinosítgatásnál segédkezek – mondja Magdika.

László még megmutatja büszkeségét, a sportbarlangot. Nem hiszek a szememnek. Kőből faragott pingpong asztal, csocsó, boxzsák, (ez szerencsére nem kőből van), sakktábla. A vendégek itt levezethetik a gőzt.

– Ha ilyen lassan készülnek a felújítások, nyolc év alatt három lakás, akkor mikorra újul meg a többi, tizenhét barlang? – kérdezem.

László mosolyog. Nem tudja. Fárasztó munka és valóban lassan halad. Ennek az elkészült 3 barlangnak a vendégkörét bírják ketten. Nem akarnak nagy vállalkozást, alkalmazottakat. De a turizmusban látják a jövőt, ám a pénz nem minden. Szomolya piciny település, nem sok a látnivaló. A barlanglakások miatt sokan felkeresik őket, hallottak a felújításról és szeretnék megnézni. Vannak, akik már eltöltöttek itt néhány napot, akik szeretik a barlanghangulatot, itt megtalálják. A levegője tiszta, van lehetőség bográcsozásra, grillezésre. A nagy város zaja távol. Térerő alig. Ha valaki csendre, nyugalomra vágyik ez az a hely, ahol mindkettőt megtalálja.

(A borítóképen: Barlanglakásbelső)