Kényszerből jelenleg csak hátrafelé lépegetnek

A Miskolci Road Cycling Club tagjainak döntő hányada korábban a Miskolci VSC-ben versenyzett. Ifjúságiakkal élesztették újra a zöld-fehérek egykori – olimpikonokat is termelő – drótszamarasait, majd a kiválás mellett döntöttek, és létrehozták az MRCC-t.

Szűkös kerettel

Somogyi László alapító menedzsertől először azt kérdeztük, hogy milyenek az anyagi lehetőségeik, mire ezt a választ kaptuk:

– Sajnos a forrásoldalt tekintve nem dúskálunk a javakban, de gondolom, ezzel nem lepek meg senkit. Mivel a kerékpározás nem látványsport, így sajnos a társaságiadó-kedvezményre, vagyis közismert nevén a tao­támogatásra nem vagyunk jogosultak, a cégvezetők nagy része pedig, cserébe a reklámfelületekért, nem szívesen nyúl a zsebébe, így emiatt csapatunk meglehetősen szűkös kerettel dolgozik. Klubunkat azért hoztuk létre, hogy a Miskolcon kerékpározni vágyókat – pénzügyi lehetőségeiktől függetlenül – összehozzuk, ezért a tagdíj is csak jelképes összeg, havonta mindössze ezerötszáz forint. Azért ilyen alacsony, hogy a nehezebb helyzetben lévő tagjainknak se okozzon gondot ennek kifizetése, vagyis a hozzánk való csatlakozásuknak ne legyenek financiális okai. Számunkra biztató, hogy sikerült kapcsolatba lépnünk Miskolc önkormányzatának illetékeseivel és most arról tárgyalunk, hogy miként tudnának mellénk állni. Reméljük, hogy nem leszünk a világban zajló ismert események kárvallottjai.

Somogyi László ezután arról beszélt, hogy az országúti szakágban képviseltetik magukat. Harminchat felnőtt sportolójuk van és tíz utánpótláskorú versenyzőt is tagjaik között tudhatnak.

Maguknak vásárolják

– Az edzéseket anyagi erőforrások híján saját tapasztalatok és a régi versenyzők tanácsai alapján végezzük, edzőt nem alkalmazunk, nincs rá pénzünk – folytatta az MRCC menedzsere. – A kerékpárokat mindenki saját magának vásárolja, támogatást senkinek nem adunk. Egyesületünk a szponzorainktól kapott kedvezményeknek köszönhetően táplálékkiegészítőkkel segíti tagjait és ez sem elhanyagolható patronálás.

Minden bajuk és gondjuk ellenére – természetesen az amatőrök kategóriájában – előkelő helyen állnak az országúti szakág palettáján. A röpke három évük alatt a kerékpáros társadalom elismert tényezőjévé nőtték ki magukat, s mára az ellenfeleik is tudják, hogy ha elindulnak valamelyik versenyen, akkor számolni kell velük.

Egyénileg gyakorolnak

A koronavírus okozta válság miatt az általuk sikeresnek tartott, szombatonként közösen végzett edzéseiket felfüggesztették, pedig ezeken a foglalkozásaikon általában több mint harmincan tréningeztek. Jelenleg valamennyi tagjuk egyéni munkát végez, így őrzik meg formájukat és várják, hogy jobbra forduljon a sorsuk. Amikor az idei esztendő elején elkészítették szakmai tervüket, két edzőtáborral számoltak, és azt tervezték, hogy legalább ötven versenyen állnak majd rajthoz.

– Edző bevonásával szerettük volna útjára bocsátani utánpótlás-nevelő programunkat, de álmunk egyelőre nem valósulhat meg – közölte Somogyi László alapító menedzser. – Ezt az elképzelé­sünket azonban a szponzo­rációs együttműködés hiánya és a vírus megjelenése teljesen áthúzta. Mivel nem csupán a korábbi támogatóink egy részét veszítettük el, hanem az újonnan szerzett szim­patizánsaink is kihátráltak a velünk való együttműködés mögül, így előre egy lépést sem tettünk, inkább hátrafelé araszoltunk. Így csak annyira marad lehetőségünk, hogy ha – várhatóan júniustól vagy júliustól – újra indul a szezon, tagjainknak kifizetjük a ver­senyek szervezői által kért nevezési díjakat, továbbá kísé­retet biztosítunk számukra.

(A borítóképen: A Miskolci Road Cycling Club tagjai edzés előtt)