Önmaga árnyékának is kevés az, ami mára az egykori Junóból maradt

„Menjenek fel a lépcsőn, ott lesz majd valahol a biztonsági őr, őt keressék!” – informál telefonon Feuerabend László. Munkatársaimmal ekkor már egy másik miskolctapolcai munkán túl vagyunk, és mivel többször is sikertelenül hívjuk, már jó néhány perce állunk tanácstalanul a Juno hotel előtt. Végül mégis sikerrel járunk, vagyis inkább félsikerrel, de erről majd később.

Ahogyan arra bizonyára emlékeznek, a meglehetősen leromlott állagú létesítmény tulajdonosa még az elmúlt héten ígérte meg az Észak-Magyarországnak, hogy megtekinthetjük a néhai szállodát. Tartja a szavát, kinyitjuk a kis zöld kaput, majd elindulunk az első emeletre.

Vegyes emlékek

Útban felfelé munkatársainkkal együtt idézzük fel az épülethez kötődő emlékeinket – már akinek van ilyen: fotóriporterünk kategorikusan jelenti ki, hogy „nem jártam ilyen helyekre”, a Hírek360 munkatársa viszont saját bevallása szerint gyerekkorában is sok időt töltött itt szüleivel, az épületben működött diszkó pedig tinédzserkorát idézte fel. Jómagam egyébként leginkább ez utóbbira emlékszem, bár az is igaz, akkor már erősen leszállóban volt a Juno (összes) csillaga.

Lánc és lakat állja utunkat az egykori főbejáratnál, az üvegajtó fogóján a hotel tetején omladozó klasszikus logó, az ajtó fölött az utolsó név: Juno Neptun Hotel. Kisebb keresgélést követően másik ajtót veszünk észre, mellyel szemben a betonpárkányon egy üvegben uborka kovászolódik. Itt találkozunk a biztonsági őrrel. Meglepődünk, az úr két kisgyermek és egy hölgy társaságában nyit ajtót. Közlik, csak az első emeletet nézhetjük meg, ez a tulajdonos utasítása. Nincs mit tenni, elfogadjuk.

Megkopott fény

Az egykori hallban nyoma sincs már a korabeli képeken látható luxusnak: a pálmáknak már a hűlt helyét sem találni, a félig szétvert recepciós pult előtt random fotelek sorakoznak. Egyik sarokban egy ruhaszárítóra kiteregetett ruhák, másikban egy rakás gyerekjáték, és ételszag lengi be az egész előteret. Kicsit olyan az érzésünk, mintha mégis csak lenne még néhány lakója a Junónak.

„Drink Bár, Casino, Palace Roulette” – hirdeti egy kopott felirat a hallból nyíló üvegajtón. Még ezt is megnézzük, ezt még szabad. Az üres pult előtt még ott sorakoznak a bárszékek, azokat leszámítva a helyiség teljesen üres. Meg ha lennének székek, itt most akkor sem ülnék le még egy bambira sem. Vissza az előtérbe. Az illatokból megállapítjuk: lassan kész az ebéd.

Miután megköszönjük a lehetőséget, még az első emeleti teraszon járunk egyet. Készítünk néhány felvételt, majd vetünk még egy pillantást a felénk magasodó JUNO-ra, miközben delet ütnek a harangok. Mennünk kell. Ebéd van.

A múltja pedig…

A Plesz Antal tervei alapján épült – a maga korában – rendkívül korszerű és népszerű szálló 1974-ben nyitott meg, 1993-ig a HungarHotels üzemeltette. A kilencvenes évektől tulajdonosok jöttek-mentek, majd 2001-ben bezárták. ­Feuerabend László – ezt korábban lapunknak nyilatkozta – tizenöt éve a tulajdonosa, az épület felújítását több éve tervezi.