2017.12.17. 18:14
„Félelmetes pillanat, amikor egy életre próbál valaki dönteni, hogy merre menjen”
Miskolc - Évek óta készül rá, hogy megrendezze a Csongor és Tündét. És most megrendezte.
Miskolc - Évek óta készül rá, hogy megrendezze a Csongor és Tündét. És most megrendezte.
Szőcs Artur, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője beszélt portálunknak aktuális munkájáról: Vörösmarty Mihály drámai játékát, a Csongor és Tündét december 8-án este 7 órától láthatta első ízben a közönség a Kamaraszínházban. Az előadás rendezőjétől megtudjuk, a Faustot, az Isteni színjátékot és a Csongor és Tündét minden nyáron elolvassa, és ez utóbbi színpadra vitelére most jött el az idő.
Hisz a költészetben
– Nem könnyű feladat – jegyezzük meg. – Egyrészt nehéz olvasmány, másrészt Vörösmarty nem is annyira színpadra írta, inkább költészet, mint színház. Mindig komoly kihívás elé állítja a színházi alkotókat.
– Igen, én is szembesültem ezzel, de a hosszú idő alatt sikerült felkészülnöm – válaszolja Szőcs Artur, és megjegyzi, voltak nehézségek, de úgy hiszi, Árvai György nagyon szép és használható díszletet álmodott hozzá, amiben öröm játszani. Módszerük pedig pontosan az, hogy ahol helye van, ott dramatizálták, de ő maga hisz a költeményben, annak szép nyelvezetében.
– A hármas út fogott meg benne – árulja el a rendező a műről. – Én is hármas út előtt álltam, amikor öt évvel ezelőtt végeztem a rendező szakon. Döntenem kellett, hogy mit választok. Budapesti színháznál voltam tag, kérdés volt, hogy kilépjek-e onnan, és a hármas út elé álljak, ahogy azt Csongor teszi. Félelmetes pillanat, amikor egy életre próbál valaki dönteni, hogy merre menjen.
Három irányt ajánl
Vörösmarty Mihály három irányt ajánl fel. A pénzt, az uralkodást vagy a tudást, és ebben a pillanatban nem tart ott Csongor, hogy ezek között döntsön. Még a szíve viszi, és a szerelmet választja.
– Azt hiszem, ez egy nagyon jó döntés a részéről – fűzi hozzá Szőcs Artur. – Én is most kezdem az életem, nemrég nősültem, most járom be azt az utat, amit ő. Emiatt is érdekel ez a darab. De nyilván mások is megélik, megélték ugyanezt.
A rendező elárulja, őt is kellemesen meglepte egy-két dolog a művet boncolgatva, ezeket a színészekkel együtt fejtették meg. És ezt végtelenül jó kalandnak tartotta.
– Amúgy is úgy vagyok minden próbafolyamattal, hogy nem szeretem, ha vége van, mert mindig azt érzem, hogy még többet kihozhatnánk belőle, ha lenne idő. De most azt érzem, hogy egyre jobban magukévá teszik a színészek ezeket a csodálatos mondatokat, és néha azt veszem észre, hogy nem mint rendező, hanem mint egy jó néző ülök a próbákon, és hallgatom az előadást.
„Mást értettem gyerekként”
– Mire helyezik a hangsúlyt: a mesejátékra? Vagy a filozófiai mondanivalójára? – firtatjuk. Szőcs Artur inkább nem választaná szét a kettőt. Példát hoz magyarázatként a saját életéből, mégpedig kedvenc rajzfilmrendezőjére, Tex Averyre hivatkozva.
– Gyerekkorom óta imádom a rajzfilmjeit, a rajzfilmeket. Mostanában is sokat nézem, és érdekes, hogy ugyanabból a filmből teljesen mást értettem gyerekként, fiatalként. Most, érettebb fejjel már szinte a rendezőbe is belelátok, hogy neki mi működhetett a fejében. A mi Csongor és Tündénkkel megpróbálunk egy fontos történetet úgy elmesélni, hogy élmény legyen a nézőknek. És jó lenne, ha elérhetnénk, hogy akárcsak én ezeknél a rajzfilmeknél, mindenki attól függően vinné haza az üzenetet, hogy épp hol tart az élete.
Az emberi küzdelemről szól
Szőcs Arturtól még megtudjuk, elmúlt belőle az az egészséges félelem, amit akkor érzett, amikor nekiállt ennek a munkának.
– Remélem, jól érzem és látom, hogy nekünk ez most összejött – vallja.
Megjegyezzük még, a Csongor és Tündét a boldogságkeresés történeteként is szokták emlegetni, kérdezzük, szerinte megtalálja-e a szerelmespár a boldogságot. Ám Szőcs Artur nem ért velünk egyet. Szerinte nem erről, hanem az emberi küzdelemről szól a mű, arról, hogy hogyan érvényesüljünk a világban, és arról, hogy az ember társas lény.
– Azt hiszem, hogy Csongor azt érti jól meg, hogy valami akkor válik értékessé, ha megdolgozom érte. Ha két szerelmes annyira megküszködik azzal, hogy egymáséi lehessenek, mint ők, az csak növeli annak értékét. Talán így tényleg ki lehet bírni együtt egy életen át. Meg lehet szépen öregedni, mert nem hirtelen ötletből támadt, hogy gyere hozzám feleségül. Vannak kihagyhatatlan buktatók az életben, hogy az ember tudja értékelni, amije van. És ez Csongorra és Tündére nagyon is vonatkozik.
- Hajdu Mariann -
A szereplők
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Csongor: Bodoky Márk
Tünde: Prohászka Fanni
Mirigy: Nádasy Erika
Balga: Lajos András
Ilma: Tenki Dalma
Kurrah: Farkas Sándor
Berreh: Kokics Péter
Duzzog: Somhegyi György
Tudós: Keresztes Sándor
Fejedelem: Molnár Anna
Kalmár: Salat Lehel
Ledér: Szirbik Bernadett
Éj: Feczesin Kristóf