„Befejezett történet. Megtörtént a megváltás és a feltámadás”

Miskolc - Húsvét: mit jelent ez nekünk? Mit jelentett korábban? A ma emberének?

Hogyan jelenik meg a feltámadás a képzőművészetben? Milyen üzenete van ma számunkra? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Máger Ágnes festőművészt a húsvét apropóján. Ám rögtön az elején megjegyzi, a feltámadásról nem érdemes önmagában beszélni anélkül, hogy az egész húsvéti történetet ne látnánk.

Rembrandt képe katartikus élmény volt a feltámadásról.” Máger Ágnes

Hogyan érdemes róla beszélni?

Máger Ágnes: Jézus feltámadásáról mind a négy evangélium ír, természetesen mindegyik egy kicsikét másképp. A hét nap, azaz a nagyhét (kronológiáját keretes írásunkban olvashatja – a szerk.) tele van olyan történetekkel, eseményekkel, amelyeket ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a róla szóló művészeti alkotásokat. Egy-egy mondat, gondolat, szimbólum mind-mind visszaköszönnek a festményeken, szobrokon vagy irodalmi művekben, de most a festmények a tárgyai a beszélgetésünknek.

Mi vezetett a feltámadásig?

Máger Ágnes: Jézus földi életét a nagypéntektől visszafelé számítjuk az előző péntekig. Attól a péntektől, amikor Jézus Betániába érkezik, elmegy Lázárhoz, és ettől kezdve minden napnak megvan a maga története, minden történés egy-egy lépcsőfok addig, amíg be nem következik Jézus kereszthalála, majd utána a feltámadás. Nagypénteken halt kereszthalált, aztán jött a szombat, azaz a zsidó sabbat, amikor nem volt szabad temetkezni sem, ezért igyekeztek minél hamarabb eltemetni Jézust. Arimathiai József adja oda a sziklasírhelyét a családnak, hogy oda temessék, alig várják, hogy a sabbat elteljen. A három Mária, a betániai Mária, Mária Magdolna és Mária, Jézus anyja rohannak vasárnap a sírhoz, hogy bekenjék olajokkal, és megadják neki a végtisztességet, mint abban az időben szokás volt. És akkor ez fogadja őket: ül az angyal a sírkamrában, és kérdezi, miért a holtak között keresitek az élőt. Akit kerestek, az feltámadt. Ez az alapja a kereszténység legnagyobb ünnepének, a húsvétnak, a feltámadás ünnepének.

Melyek azok a témák, amiket legszívesebben megfestettek a művészek a hét nap történetéből az évszázadok során?

Máger Ágnes: Jézus keresztútja, az egész stációtörténet és Jézus utolsó hetének története, beleértve a feltámadást is, végigkísérhető a művészettörténetben – a festészetben és a szobrászatban – az ókereszténységtől egészen a napjainkig. A kora reneszánszban, a román korban, a gótikában mindig a kornak, a kor stílusának, érzelmi kivetülésének megfelelően jelennek meg ezek a témák, attól függően, hogy az egyház és a mecénás mennyi pénzt tudott erre áldozni. Nagyon szép ábrázolások vannak. Ducciótól Giottón át – akinek Assisiban és Padovában van csodálatos festménysorozata – egészen napjainkig. Hadd említsek nagy kedvenceket. Például Giottót, aki késő gótikus, kora reneszánsz művész, és akinél már megjelenik a térábrázolás szemben az ókeresztény és román kori ábrázolásokkal, amelyek még síkszerű ábrázolások voltak. Giotto figuráinak már arckifejezései is vannak. A kor emblematikus épületei is megjelennek a festményeken. El Grecónál viszont már az emberábrázoláson és kifejezésen van a hangsúly. Egyik kedvencem A kufárok kiűzése című képe, amelynek közepén helyezkedik el Jézus, aki épp a kufárok és a pénzváltók között csap szét az ostorával. Nagyon szeretem Giotto műveit is, például a Júdás csókját a Jézus élete sorozatból. Jézus a kép közepén áll, ahol Júdás megcsókolja. Körülötte vannak a tanítványok, és a háttérben már ott vannak a római katonák a dárdáikkal. Masacciónak van még egy híres képe, Az Adógaras, amely szintén Júdás árulását jeleníti meg. Azt a pillanatot, amikor a tenyerébe számolják az ezüsttallérokat, a másik oldalon pedig Jézus a tanítványainak prédikál.

A tanítványok rajongtak Jézusért. Mind szerettek volna részesülni a dicsőségből, ami Jézus körül volt. És meg kell említeni Leonardo da Vincit, aki a nagycsütörtököt, az utolsó vacsorát festette meg. Ez talán a világ egyik legismertebb képe a Mona Lisán kívül. Itt lett Jézus az isten báránya, aki felveszi a világ bűneit. A kehely, a bor, amit ő kiiszik, Krisztus vére, ez az őt követőket kihozza a bűn rabságából. Ezt így kell értelmezni.

Mennyire gyakori, hogy a feltámadást választják témaként a festők?

Máger Ágnes: Minden katolikus templomban lehet látni a stációtörténeteket: Jézus keresztútjának történetét, a találkozást Veronikával, majd az édesanyjával, azt, amikor Jézus a kereszttel először, aztán másodszor elesik, amíg eljut a kereszthalálig. Ezek az ábrázolások kezdetektől jelen vannak, ugyanígy általában a feltámadás is. Általában négy fő motívum szerepel a katolikus templomokban: a szentháromság szimbóluma, a templom szentje, vagy annak a szentnek az ikonikus története, akiről elnevezték a templomot és a feltámadás.

Mondana példákat?

Máger Ágnes: Grünewald művét, az Isenheimi oltárt említeném még. Az evangéliumi hagyományok szerint a feltámadás pillanatában Jézus sírkamrájából erős fény áradt ki. Ez megrémítette és menekülésre késztette az ott lévő római katonákat. Nagyon érdekes, hogy a halotti takarót, amit torinói lepelnek hívunk, a mai napig vizsgálják, hogy milyen forrásból származhatott az a nagy sugárzás, amely a testnek szabályosan beleégette a kontúrját a vászontextilbe. Nem tudták megfejteni a titkát. Az Isenheimi oltár egy több szekrényből álló oltár, ezt lehet ki-benyitogatni, zárni. Ez ábrázolja például a feltámadó Jézust, nagyon színesen. Képzelje el, hogy napkorongba öltözött, az arcát alig látjuk, lebeg felfelé egy vörös drapériában, köpenyben, ezek a halál színei. Vörös köpenyt adtak rá – amit elkockáztak a katonák a kereszt alatt – és a napkorong szinte felszívja őt. Lent pedig látjuk a tanítványokat, akik riadtan, a nagy fényességtől magukhoz térve elcsodálkoznak. De láttam egy teljesen másféle ábrázolást. Münchenben, a Pinakothekában (München nagy múltú képtára – a szerk.) található Rembrandt csodálatos képe a feltámadásról. A képen tipikus rembrandti fények, melegek, a szarkofág felett óriási nagy rembrandti fényesség, ennyi a kép. Előtte állsz, és teljesen meghatottan nézed, hogy így is lehet ábrázolni. Nem kell ahhoz barokkos, lendületes ábrázolás, és nem kell hozzá látványosan megjeleníteni az Istent. Hiszen az Isten bennünk van, elképzelni nem csak úgy lehet őt, mint amilyennek a keresztény ábrázolás sulykolta belénk, azaz élő, földi embernek, még ha tudjuk, hogy élt is. Lehet úgy is ábrázolni, hogy csak a léleknek szóljon, mint ahogy Rembrandt ábrázolta ezen a képen. Bár jól megnézve azért felfedeztem a szarkofág oldalán egy emberi kezet, mintha éppen elindulna a feltámadás. Számomra nagyon nagy, katartikus élmény volt.

Valójában mit jelent ma számunkra a feltámadás?

Máger Ágnes: Az én véleményem az, hogy bár nem bizonyítható a feltámadás, de nem is cáfolható. De nem is ez a lényeg, mert a feltámadás hitbeli kérdés, ami túlmutat a tudományos, empirikus kutatásokon. Az emberi tapasztalat világában, vagy ahogy Szent Pál a korinthusiakhoz írt levelében fogalmaz: ha Krisztus nem támad fel, akkor nincs értelme a mi tanításainknak. „Nincs értelme a ti hiteteknek, a mai ember hitének.” Mert Jézus feltámadása üzenetet hordoz, hogy Jézus nemcsak volt, hanem jelenleg is létezik, mert feltámadt.

Ez az egyik legnagyobb üzenete a húsvétnak, a keresztény ünnepnek, és ez az, ami a mi hitünket táplálja. Mert ha valaki nem hívő ember, akkor teljesen értelmetlen a földi élete. Mert bármit csinál, lehet, hogy azt tudja szépen csinálni, de a hit adja meg az értelmét. János evangélista Jézus szavait idézi: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghal is, élni fog”. Ez egy nagyon szép és igaz üzenet az emberiség számára.

Önnek hogyan jelenik meg a műveiben a feltámadás?

Máger Ágnes: 1994-ben festettem ki szekkó képekkel a szendrői templomot, ott például van kép a védőszentről, Szent Ferencről, van a szentháromságról, az angyali üdvözletről és a feltámadásról is. Festői, fehér lepelben száll felfelé, így ábrázoltam Jézus feltámadását. Az ináncsi templomban az előképeivel foglalkoztam sokat, magával a Golgotával. A stációképekkel nekem eleve az a problémám, hogy agyonzsúfoltak. Rengeteg rajtuk a figura, a konkrét történet mindig tömegjelenet, mint például hogy Jézus elesik a kereszttel, vagy találkozik az édesanyjával. Pedig úgy gondolom, hogy minél tömörebb egy dolog, annál jobb. Én magam is megfestettem a stációkat: három figura van jelen. Amikor szögezik fel a keresztre, akkor két katona van ott, fekszik a kereszt a földön – az a Jézus –, és színnel, meg dinamikával próbálom a történteket kifejezni. Vagy a Veronika kendőjénél is ketten vannak csak jelen, vagyis nincs a kép túlzsúfolva. A Golgota-képemen, ami már Jézus haláláról szól, nagyon messze, a távolban lehet látni három keresztet. Az ég kárpitjai megrepednek, a villám megvilágítja Jézus figuráját, de nem lehet látni az arcát, semmit. Csak az a rész kap egy kicsit telítettebb fényt. Viszont az előtér az olyan, mint egy korcsolyapálya, teljesen meg van világítva, fényekkel össze van tördelve, a talaj maga is olyan, mintha sebből vérezne. És a kép középterébe, a nézőtől mintegy 600 méterre érzékelhetjük a három keresztet. Hogy miért? Ez a dolog megtörtént, meg kellett történnie, nem lehet visszavonni. Ezt az egységet próbáltam megfogni, a transzcendenciáját ennek az egész dolognak, hogy egyszer és mindenkorra ez befejezett történet. És ettől kezdve örülnünk kell, mert annak ellenére, hogy ezt a disznóságot elkövette az ember, és azóta is elköveti, ennek ellenére megtörtént a megváltás és a feltámadás.

- Hajdu Mariann -

Ez a nagyhét, amely a keresztény kultúrkör nagy ünnepe. Szorosan kapcsolódik hozzá a zsidók húsvéti ünnepe, a pészah, a zsidók ugyanis ezekben a napokban ünnepelték az egyiptomi rabságból való megmenekülésüket.

Péntek: Jézus Betániába érkezik a barátaihoz, Mártához és az általa korábban feltámasztott Lázárhoz, itt van Mária Magdolna és Júdás is.

Szombat: nem történik semmi, mert sabbat van, így erről nem szól a szentírás.

Vasárnap, virágvasárnap: Jézus Betániából szamárháton érkezik Jeruzsálembe. A nép hozsannázza, ünneplik Lázár feltámadásának hírére, a zsidók messiásnak nevezik.

Hétfő: kiűzi a kufárokat és a kereskedőket a templomból. Hogy miért? A zsidók itt vásárolták meg a húsvéti ünnepükhöz használt áldozati állatokat. Mivel nem volt mindenkinek aprója, így pénzváltók és kereskedők lepték el a környéket egyfajta árukapcsolásként, őket űzi ki a templomból.

Kedd: a templomban tölti napját: vitázik a papokkal, példabeszédeket mond, többek között a szeretetparancsolatról, ami később a kereszténység egyik legnagyobb parancsolata lett. Ekkor hangzik el a hegyi beszéd: Jézus felfut az olajfák hegyére, és ott beszél az egybegyűlteknek.

Szerda: nem jegyeztek fel semmit.

Csütörtök: már készülődtek az emberek a peszáh ünnepre, előtte mindig van egy ünnepi vacsora, ez utolsó vacsoraként híresült el. Ezen az estén Jézus is találkozik a tanítványaival, és Júdásról megjegyzi, el fog árulni. A vacsorán a húsvéti eledeleknek új értelmet ad. Amikor Jézus megtöri a kenyeret, akkor azt mondja, vegyétek, ez az én testem, értetek adatik. A borra mondja, hogy ez az én vérem, mely értetek kioldatik. Aztán felmennek a Getszemáni kertbe, de előtte elmondja szenvedéstörténetét. Kéri a tanítványait, hogy maradjanak mellette, de ők elalszanak, és jön Júdás a katonákkal. Azt mondja nekik: odamegyek, és akit megcsókolok, azt kell elfognotok. A tanítványok arra riadnak fel, hogy Jézust elhurcolják.

Péntek: reggel hatkor viszik Jézust kihallgatni, hatszor hallgatják ki. Először a zsidók Heródes előtt, másodszor Kajafás főpap, majd a nagytanács előtt, aztán a rómaiak, azaz a helytartójuk, Pilatus előtt. Utána Heródes, majd újra Pilatus következik. A kihallgatások közben mindig odadobják a tömegnek, akik mocskolják, leköpdösik, a katonák megkorbácsolják. Jézus közben a testiek mellett lelki szenvedéseken is átmegy, mert a tanítványok szétszélednek ijedtükben, a csalódásukat is el kell viselnie. A hamis vádak alapján ítélik, majd magának kell a keresztet vinnie.

A keresztútján azért vannak jótétemények is, például Cirenei Simon egy darabon átveszi a keresztjét, és próbál neki segíteni. Itt, a keresztútján találkozik édesanyjával is és Veronikával. Veronika nyújtja neki a kendőt, amibe a verítékét és a vérét törli, az nyomot hagy rajta. Azóta úgy mondják, Veronika kendője. Jézust keresztre feszítik, a halálát mindenféle természeti jelenségek kísérik: a kárpitok megrepednek, és a halál pillanatában beborul az ég.

Ezután jön szombat (sabbat), majd vasárnap , a feltámadás története (Lsd. a cikk elején – a szerk.).