2016.03.31. 22:23
Két év pereskedés után kapta vissza kisfiát a kesznyéteni család
Budapest, Kesznyéten, Miskolc - Bencét a születése után két nappal elvették édesanyjától, a gyámhivatal csupán azért döntött a kisfiú családból kiemeléséről, mert idősebb testvéreit évekkel korábban szintén kiemelték. A szülők két év pereskedés után most márciusban kapták vissza gyereküket, boldogságuk határtalan, el sem hiszik még, hogy újra szülők lettek. Ügyüket a Társaság a Szabadságjogokért képviselte, a szervezet szerint semmi értelme nem volt Bencének két évet távol tölteni a szüleitől, a kisfiú életének legfontosabb éveit tették tönkre. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.
Budapest, Kesznyéten, Miskolc - Bencét a születése után két nappal elvették édesanyjától, a gyámhivatal csupán azért döntött a kisfiú családból kiemeléséről, mert idősebb testvéreit évekkel korábban szintén kiemelték. A szülők két év pereskedés után most márciusban kapták vissza gyereküket, boldogságuk határtalan, el sem hiszik még, hogy újra szülők lettek. Ügyüket a Társaság a Szabadságjogokért képviselte, a szervezet szerint semmi értelme nem volt Bencének két évet távol tölteni a szüleitől, a kisfiú életének legfontosabb éveit tették tönkre. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.
Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött. Barbaráék történetét tavaly novemberben az Abcúg is feldolgozta, az erről szóló cikkünket itt olvashatja el.
A határozatot valójában ekkor még meg sem hozta a hatóság, csak a kórházi személyzet szóbeli utasítására kényszerült az anya elhagyni a kórházat. Mindennek alapjául az anya által sosem látott, 3 hónappal korábbi védőnői jelzés szolgált, amelyben a helyi védőnő nemes egyszerűséggel közölte a kórházzal: „A megszülés után az újszülött nem adható haza. Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt...” – emlékszik vissza a történtekre legfrissebb bejegyzésében a TASZ blogja.
Erre az elfaxolt jelzésre alapozta utóbb a gyámhatóság is a csecsemő kiemelését, mely határozatban a hatóság ennél több indokolást nem is tartott szükségesnek Bence és szülei élete kettétöréséhez. „Az anya felelőtlen életvitele, életkörülményei miatt korábban már több gyermekét kiemelték a családból. A család ennek ellenére újra gyermeket vállalt.” Bencét tehát azért kellett kiemelni a családjából, mert idősebb testvéreit évekkel korábban (elsősorban iskolai hiányzások, magatartásproblémák miatt) kiemelte a hatóság. Bár közvetlenül Bence kiemelése előtt legidősebb lánytestvérét éppen, hogy azzal az indokkal engedte haza a hatóság, hogy az édesanyja várandós, és egyébként is megfelelőek a családi körülmények.
A Gyermekvédelmi törvény értelmében a kiemelés olyan súlyos intézkedési forma, amelyet azonnal (legkésőbb 30 napon belül) felül kell vizsgálni, hogy az ideiglenes helyzet megnyugtatóan és jogszerűen rendezhető legyen. Ehhez képest Bence esetében – és ez sajnos nem kivételes eset – az egy hónapos határidőt nyolcszorosan túllépve, 2015 januárjában hoztak csak döntést. Ám ez a nyolc hónapos vizsgálódás sem tette lehetővé a hatóság számára, hogy – megállapítva az önmagának ellentmondó határozatainak jogszerűtlenségét – a nyolc hónapja idegen családban nevelkedő gyermek saját családjában való felnövekedéséről, Bence hazagondozásáról rendelkezzen.
Bence 2015 januárjában tehát nevelésbe került, az élete harmadik napjától őt gondozó nevelőszülőnél maradt. A hatóság a következőkkel indokolta a nevelésbe vétel szükségességét: „A család Bence családból való kiemelése óta új ingatlanba költözött. A családgondozó által készített környezettanulmányból megállapítható, hogy a szülők lakókörnyezete, életvitele pozitív irányba változott, azonban anyagi helyzetük labilis.”
A szülők Bence születésének napja óta küzdenek nap mint nap Bence és bátyjai hazakerüléséért, de 2 éve folyamatosan falakba ütköznek. Minden soros felülvizsgálaton megállapította a gyermekvédelem minden szereplője, hogy a családi környezet alkalmas a gyerekek nevelésére, a szülők küzdenek a gyerekekért, minden kapcsolattartási lehetőséget megragadnak, a szünetekben otthon tartózkodó gyerekek láthatóan imádják a szüleiket és harmonikus családi körben töltik a nyári és téli szüneteket, de ennek ellenére további fél- egyéves időtartamokra napolták el minden ízben a hazagondozás lehetőségét.
Ezzel nem csak egy kirívóan jogellenes állapotot tartottak fenn a gyermekvédelmi szereplők, de Bence élete legfontosabb első két évét tették tönkre, azzal együtt, hogy a nevelőszülő szeretetben nevelte és jó kapcsolatot ápolt az igazi szülőkkel. Azt a két évet, amelyben – a gyermekpszichológia alapvetései szerint – Bence egész életére kiható, már soha helyre nem hozható károkat szenvedett. Emellett a szülők gyermekeikkel való kapcsolatára és saját pszichéjükre is olyan hatással volt ez a két év elszakítottság, amelyet nincs már mód jóvá tenni.
Végül, két év jogi pereskedés, egyezkedés és harc után idén március 22-én a hatóság Bence nevelésbe vételének megszüntetése, a két éves gyermek hazagondozása mellett döntött. A hazagondozást a gyermek gyámja kezdeményezte, mondván, hogy Bence nevelőszülőknél való elhelyezése során meghatározott feltételek, – így az érzelmi kapcsolat fenntartása, a rendszeres kapcsolattartás, a biztonságos életkörülmények és a felelősségteljes szülői magatartás kialakítása – megvalósultak.
Most a szülők boldogsága határtalan, el sem hiszik még, hogy „újra szülők lettek”. De mi értelme volt Bencének két évet távol tölteni a szüleitől? A szülők a kisfiú születése pillanatában már teljesítették a fenti feltételeket, miért kellett mégis elszakítani tőlük az újszülöttet? Erre a kérdésre azóta sem tudunk válaszolni – írja a Társaság a Szabadságjogokért blogja.
- Prókai Eszter | abcug.hu -
Hiába járt hozzájuk rendszeresen a családgondozó, a védőnő, látta a háziorvos, és látogatták a rokonok, mégis több mint két hónapon keresztül vertek egy csecsemőt egy devecseri családban. Megégették kamillázás közben, eltörték a kezét és a bordáit, a fejét ért sérülésbe pedig később bele is halt. A hivatalnokok szerint ők mindebből semmit sem láttak, a szomszédok és a rokonok pedig elfordították a fejüket. Az ügyészség szerint az agresszív mostohaapa volt a tettes, akitől hiába retteg még mindig a volt párja, egészen mostanáig szabadlábon védekezhetett. Így verhettek halálra egy kisgyereket, aki mindvégig a hivatalok és a rokonok szeme előtt volt.
Edinának a saját kistestvéreit kellett felnevelnie, mert az édesanyjuk börtönbe jutott, közben a saját élete szétesett. Imre GYES-re ment, hogy el tudja látni a gyerekeit, Attila pedig még azután is csak havonta tud az édesanyjával találkozni, hogy a nő már kiszabadult a börtönből. A fogvatartás sokszor ugyanúgy bünteti az elkövetők családtagjait, mint azokat, akiknek börtönbe kell vonulniuk, és a szabadulás sem hoz mindig megnyugvást.
Hiába vezették be két évvel ezelőtt a kapcsolati erőszak tényállását a büntetőtörvénykönyvbe, a bíróságok lassan dolgoznak, a bűnesetek többsége pedig valószínűleg el sem jut hozzájuk. A szakértők szerint ugyan fontos, hogy külön fejezet foglalkozik a hozzátartozójukat bántalmazók felelősségre vonásával, de az áldozatoknak ettől nem lesz jobb, nekik inkább több férőhelyre lenne szükség a krízisközpontokban. A kormány bővíti ugyan, de így is nehéz bekerülni, és könnyű kihullani az ellátórendszerből.
Őrült tempóban hódítanak az egyházak a gyerekvédelmi rendszerben, így egyre több családból kiemelt gyerekről gondoskodhatnak. Az állam bőkezűen támogatja a térnyerésüket, a több pénz pedig jobb szolgáltatást is hozhat, de marad-e mindenhol valódi választási lehetőség, vagy templomba kényszerül az is, aki nem akar?
Kémia órán interneteztek, nyolcadikban a negyedikes magyar tankönyvből tanították őket, van, aki 14 éves korában még se írni, se olvasni nem tud. Ők azok a gyöngyöspatai cigány gyerekek, akiket jogellenesen szegregált a helyi általános iskola, és akik ezért kártérítési pert indítottak. Ez nem csak hosszútávú lelki sérüléseket okozott, de az óriási tudáshiányuk miatt szinte egyikük sem tudta elvégezni a középiskolát, szakma és érettségi nélkül pedig nulla esélyekkel néznek a jövőbe.
Folyamatosan jogsértést követ el az állam azzal, hogy a törvény által engedélyezett határidőnél hónapokkal később dönt csak a családjukból ideiglenesen kiemelt gyerekek sorsáról. Egy hónap alatt kellene eldönteni, hogy hazamehetnek-e, a legtöbb gyerek sorsa mégis hónapokig, olykor évekig lóg a levegőben.
A játékban ördög lett a nevelőapából, a karácsonyfa tetejére péniszt rajzolt a kisfiú, az anya pedig folyamatosan attól rettegett, hogy találkozik a férjével a buszon. A miskolci Családok Otthonában gyakran fordulnak meg olyan emberek, akik a társuk elől menekülve kérnek menedéket. Ők a kapcsolati erőszak áldozatai. Sokukért még az otthonba is utánamegy bántalmazója, hogy hazakényszerítse, másról pedig a benntlakás során derül ki, hogy a nevelt lánya nem ok nélkül gyűlöli. Ismerkedjen meg a történeteikkel!
Betti megpróbált továbbtanulni, de egyedüli cigány volt az iskolában, így pár nap múlva hazament. Attilát teljesen hidegen hagyja a tanulás. Tündének a négyes már rossz jegy, Józsi pedig nem akar közmunkás lenni, mint az apja. Ismerjen meg 13 hátrányos helyzetű családot, ahol a szülők attól félnek, hogy a gyerekeik idő előtt otthagyják az iskolát, csakúgy mint egykor ők maguk, a gyerekek pedig küzdenek azzal, hogy a szüleik nem tudnak segíteni nekik!
