Ezüsttel védte meg orvosi diplomáját Los Angelesben

Kistokaj, Nyékládháza - Magyarország együttese második lett az Egyesült Államokban.

A napokban ért véget az Amerikában rendezett orvoslabdarúgó világbajnokság, amelyen a magyar gárda is részt vett. Csapatunk tagja volt a Kistokajban élő 42 esztendős dr. Ludányi Szilárd, aki Nyékládházán háziorvosként praktizál.

Vizsgáztatták

– Tizennyolc ország küldte el alakulatát a túlsó féltekére – kezdte dr. Ludányi Szilárd. – Nem volt kvalifikációs folyamat, amelyik nemzet nevezett, automatikusan szerepelhetett a tornán. A jelenlét és a távolmaradás „ügye” nyilván elsősorban a költségekre vezethető vissza, elvégre személyenként valamennyien legalább félmillió forintot áldoztunk arra, hogy világbajnoki résztvevők lehessünk. Nevezési díjunkat – a nem kevesebb mint hét­ezer dollárt – támogatónk, az Orvosbarátok Labdarúgó Egyesülete fizette ki, ebből használhattuk a pályát, a helyi közlekedésre rendelkezésünkre bocsájtott buszt, sőt a játékvezetői díjakra ugyancsak ez az összeg adott fedezetet. A repülőjegyet, a szállás és az étkezés költségét már magunk álltuk.

A sorozat 1995-ben kezdődött, a mostani torna immáron a huszonegyedik volt. Csapatunk hét nap alatt hat meccset játszott, sőt játékosainknak is részt kellett venniük egy sajátos procedúrán. Erről így beszélt a nyékládházi doktor:

– A nevezéshez csatolnunk kellett orvosi diplomáink fénymásolatát, de ennyivel senki nem érte be. A visszaélések elkerülése érdekében a kiírás tartalmazta, hogy soros ellenfeleink bármelyik tagja orvosi nyelven vizsgáztathat minket. Így zárták ki a tornáról az álorvosokat: velem az ukrán játékoskollégák beszélgettek el. Különböző kérdéseket tettek fel és az ezekre adott teljesen szakszerű válaszaimból fehéren-feketén kiderült, hogy én bizony tényleg orvos vagyok.

Dr. Ludányi Szilárd ezer szállal kötődik Diósgyőrhöz és a DVTK-hoz. A miskolci 7-es számú Általános Iskolában Mihálszki József testnevelő tanár ismertette meg a labdarúgással, később pedig trénerei közé tartozott Váradi Ottó, Földesi Károly, Görgei János és Sárréti Géza is.

Választania kellett

– Az ifjúsági egyig vittem – folytatta a vb-ezüstérmes. – Irányító középpályásként és csatárként szolgáltam, de aztán választanom kellett a tanulás és a sport között, s az előbbire voksoltam. Debrecenben végeztem, ott szereztem orvosi diplomámat, a műfajtól azonban nem szakadtam el. A magyar dokiválogatottba először 2002-ben nyertem felvételt – 2003-ban már világbajnok lehettem együttesünkkel –, aztán a „rossz” térdem miatt sokat kihagytam, de 2013-ban újrakezdtem a játékot. Társaimmal egyetemben nagyon szeretem a futballt és munkám mellett annyit áldozom rá, amennyit az időmből és az anyagi lehetőségemből tudok. Egyébként kevesen vagyunk az országban: Los Angelesbe húszan mentünk, utazásunkat dr. Papp Zsolt pécsi traumatológus, az ottani klub hajdani csapatorvosa szervezte. Évente ötször-hatszor találkozunk, játszunk, közben nagyítóval keressük végzős kollégáinkat, akiknek majd a helyünkre kell lépniük, ha végleg búcsút intünk a pályának.

Jövőre Barcelona ad otthont az orvoslabdarúgó világbajnokságnak. Minden bizonnyal a magyar csapat és dr. Ludányi Szilárd is ott lesz.

ÉM-KT

Az orvoslabdarúgó világbajnokságon elért eredmények

Csoportmérkőzések

A négy közé jutásért

Az elődöntőben

A döntőben

A 3. helyért

(A tornán dr. Ludányi Szilárd nem szerzett gólt, 11-es rúgást pedig nem vállalt.)

Bükkábrányban edzett

Az amerikai világbajnokságon huszonöt éven aluliak nem szerepelhettek: „nagyjából” ebben a korban veszik át diplomáikat az orvosok. A vb-n csapatonként két harmincöt és ugyancsak két negyven éven felüli játékost kellett szerepeltetni, különböző színű karszalaggal jelölni. A szabályok betartását és betartatását a versenybíróság és a játékvezetők ellenőrizték. A tornára mindenki egyénileg készült fel, dr. Ludányi Szilárd a bükkábrányiak megyei I. osztályú csapatához járt edzeni, és a lehetőségért köszönetet mondott Kovács Attila elnöknek és Kovács Ádám játékosedzőnek.