Ipartörténeti kiállítás: nosztalgikus, rácsodálkozós

Miskolc - Az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány termei 250 esztendőt ölelnek át.

Van egy kiállítás Diósgyőrben, nem messze a vártól. A turisták álmélkodva nézik a féltve őrzött tárgyakat, kincseket – mondták házigazdáim a Bartók Béla utcában. A kiállítást működtető alapítvány egyik munkatársát dr. Nyitrai Dánielnek hívják. Nem csoda a rajongás: korábban a diósgyőri kohászat főmérnöke volt 40 éven át. És, hogy szerinte miért fontos ez a kiállítás?

– A kiállítást a Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány hozta létre –magyarázta. – Az alapítvány feladata a környezetünkben lévő kohászati, illetve a diósgyőri gépgyár ipari emlékeinek felkutatása, megőrzése és bemutatása.

A vállalatok „őrizték”

A volt főmérnök elmondta: az ipari emlékek megőrzése Magyarországon nincs teljesen intézményesítve. Az ipari emlékeket a vállalatok „őrizték”, vagy megőrzését szponzorálták korábban. (Például a felsőhámori kohászati múzeumot a diósgyőri kohászat hozta létre.) A cégek megszűntek vagy olyan helyzetbe kerültek, hogy minderre nincs vagy nem volt pénzük. A felsőhámori múzeum például most a Közlekedési Múzeumhoz tartozik, de nem tudni, mi lesz sorsa.

Lesznek Fazola Napok

– Az alapítványunknak az volt a célja, hogy a menthetőt gyűjtsük össze – tette hozzá dr. Nyitrai Dániel. – Felvállaltuk ezt a leletmentést, amiben nagy segítségünkre volt a miskolci önkormányzat, hiszen ezt a helyet, ahol vagyunk, a Bartók Béla utca 1. szám alatt az önkormányzat biztosítja. Nekik is köszönhetően a relikviákat immár be is tudjuk mutatni. 1870-től vannak emlékek, makettek, akár magángyűjtőktől is. Vannak dokumentumok, rajzok, térképek.

Az emlékek megőrzése nem csak a négy fal közé van szorítva, hiszen évek óta szervezi az alapítvány a Fazola Napokat. Idén szeptember 25–26-án immár kilencedik alkalommal, ráadásul az első napot ipartörténeti konferencia nyitja.

Sipos István, az alapítvány elnöke – nem meglepő – ugyancsak lehúzott négy évtizedet a kohászatban.

– 2006-ban jött létre az alapítvány. Volt vasgyári vezetők és dolgozók hozták létre –jelentette ki. – Adományokból tartjuk fent magunkat, de az önkormányzattal nagyon jó a kapcsolatunk. Mi nem csak a tárgyi emlékeket, hanem úgymond a műszaki tudást, a dokumentumokat is gyűjtjük. Begyűjtjük, feldolgozzuk, raktározzuk, felhasználjuk.

A látogatók reakciói meghatóak: az idősebb korosztály nosztalgiával néz körbe, a középgeneráció rácsodálkozik a 250 éves múltra, a gyerekek pedig élvezik a működő maketteket. A város ipartörténete vallom, hogy nagy érték. Foglalkozni kell vele!

ÉM-JLI