Fénylettek a szemek, de a zsebkendők is előkerültek

Miskolc - 30 éves jubileumát ünnepelte a Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub.A Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klub 1983-ban alakult. Tagjai azt mondják, hogy az ember soha nem olyan öreg, hogy már ne fiatalodhasson. E mentalitásuk ragyogó példáját adták a közelmúltban az egyesületük társasági életének kezdetektől otthont adó VOKE Vörösmarty Művelődési Házban, mely - mint már megannyi rendezvényükön - a 30 éves jubileumi gálaműsoruk alkalmával is szűknek bizonyult. A színházterem viszont ahhoz mégis nagyon megfelelt, hogy bár zsúfoltan, de a tőlük megszokott meghitt, otthonihoz hasonló családi hangulat már az első percektől kialakuljon, amihez a számos meghívott vendég, támogató is hamar hozzászokott, örömmel élték bele magukat a közösség ünnepébe. Ezt a délutánt az őszinte átélés, a szívből jövő jókívánságok, sokszor az érzelemre ható megnyilvánulások tették még bensőségesebbé, örvendetesebbé, a civil eszmék tiszteletére szánt nappá. Sokadik "mosoly-nappá",mert a derűs kedv eme kifejeződése a klub jeligéje. Végig mosolyogtak, fénylettek a szemek is, pedig az elhangzottak alatt nem egyszer előkerültek a zsebkendők.

A miskolci Lenke utca 14/a szám alatt működő intézmény egyébként az elmúlt 50 év során számos önszerveződő közösséget, művészeti csoportot segített már, és folyamatosan a megújulásra, befogadásra, színes, érdekes programok szervezésére törekszik. A kultúra, a szabadidős tevékenységek sokszínűsége egy nagy közösség igényességét, értékeit mutatja. Szakemberek által irányított "műhelymunka" keretében jelenleg is 18 önálló csoportja működik a modellezéstől a néptáncig, a jógától az asztaliteniszig.

A Baross klub tagjai azt vallják, van egy testük, ami ellen nem tudnak mit tenni, hiszen az élettani funkció, hogy az ember idősödik. A lelkület sem maradhat fiatal, mert ez is hazugság lenne, de friss maradjon! Legyen "belső töltet". Ha ez sikerül, nem érdekes, ki hány éves, betegségei mellett vagy ellenére is jól érzi magát. Mint Czeizel Ede vallja: nem elszenvedője, hanem irányítója életének. Most, és nekünk kell kitalálni, hogy ha majd utódaink 110-120 éves korukig élnek, mivel töltik ki azt a plusz időt, amivel a tudomány, a Jóisten megajándékozza őket.

Szabóné Nagy Julianna, a klub vezetője idestova több mint 40 éve dolgozik a Vörösmarty Művelődési Házban. Tíz évig népművelőként, 5 évig könyvtárosként, majd 1987-től 2009-ig, mint intézményvezető. Négy éve a Baross-klub bizalmába fogadta, tőle várták a közösség terveinek demokratikusan kialakított, az addigiaknál is komolyabb tervek, működés megvalósítását. Nem bánták meg, hogy ezt akkor kinyilvánították, munkáját elismerik a klubtagok, és a ház igazgatója, Gőz Brigitta is kifejtette: "megtartjuk jövőre is, addig, amíg bírja". Szeretnék, ha ő maga is tradíció lenne. Mint műsorvezető nem csak a produkciókat jelentette be a közönségnek, de hol érzelmes, hol szellemes formában "végigvezette" a jelenlevőket az elmúlt 3 évtizeden, mintegy az ébredéstől egészen az "esti fogmosásig" terjedő sikeres napon. A klubélet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tagok közérzete jó legyen. Hetenként, kéthetenként tesznek is azért, hogy az időskor ne az emberi lét vége, hanem koronája legyen. De az is fontos, hogy új korhoz új stílus dukál. A közösségi életbe sok fiatalt, gyereket bevonnak, akik - mint otthon a gyerekek és unokák - elsimítják ráncaikat, átmelegítik szívüket-lelküket, megfáradt tagjaikat. Róluk szól életük, s legszentebb álmaik. Főleg az "emberbimbókról", az unokákról, akik közül néhányan e napon is bemutatták "tudományukat", verseltek, énekeltek, táncoltak. Örömmel "tudatták", hogy vidám lelkiállapotot kívánnak, ragyogó arcokat szeretnének látni. Ha ezt a módszert, mely egyben tanács is - más klubok is megszívlelik, jobban fogják magukat bérezni a bőrükben és a pénztárcájuk sem apad a fiatalító kúrák, krémek és pótszerek vásárlása miatt. Persze örömkönnyek is voltak a hangos tetszésnyilvánítás kísérő jelenségeként. Sőt. Volyák Ferencné és unokája, Rőczei Gréta közös műsorszámmal is készültek, kijárt érte a vastaps.

A klub "örömdalkörének" repertoárja kiapadhatatlan. A 14 idős emberből álló kórus az ének, a dal minden területén "ismerős", de leginkább -és ez természetes - a vasutasnóták a kedvenceik, azaokat megkülönböztetett módon kedvelik és velük váltak ismertté, "mesze földön" megbecsült, tekintélyes gárdává. A szólóénekes Szirmai Etelka már országos versenyeken többszörösen díjazott. Most Déryné-dalokat adott elő, de ugyanilyen siker volt Túriné Gizus és a vele fellépő táncospár is a "Pedró kocsmájával". Trombita-szóló, tárogató "zengte be" a termet. Lövei Lászlóné és Szedlacsek Lajos szép dalaikkal "tették próbára a tenyereket". A Jávori-házaspár is közös műsorszámmal "lépett a deszkákra". Ők már 27 éve klubtagok, és 23 éve "hozták divatba", hogy a tagság "Kedvenc költeményeim" címszó alatt alkalmanként gyönyörködjön főleg a hazai szerzők gondolataiban, érzelmeiben, rímeiben, de vége-hossza nincs a hasonló leleményes kezdeményezéseknek. Nem csupán pénzkérdés (persze jó lenne abból is több!) az, amivel képletesen szólva megfogják egymás kezét, figyelmét.

Albumok, régi fényképek, tablók nézegetése közben lehetett nosztalgiázni. Az érdeklődők megtekinthették a klub tagjainak munkáiból összeállított kiállítást, mindazt, amit zenében, szóban, dalban nem lehetett elmondani 3-4 óra alatt. A jubileumi rendezvény "utolsó száma" egy hatalmas torta volt, 30-as számmal, amit bőséges vendéglátás követett. Bertha Attilának, egy régi oszlopos klubtagnak ismerősei, rokonai gratuláltak a szép ünnepléshez, és egyetértettek abban, hogy "ha mostanában alakul egy klub, valószínűtlen, hogy 30 évet megérjen." A civil mozgalom sem a régi már. Gőz Brigitta igazgató arról beszélt, hogy a mai világban minden bizonytalan, megszűnnek a hagyományos kapaszkodók, kevésbé kiszámítható az élet, zaklatottság vesz körül, hisztérikusabb a jelen. De a kis közösségek, önkéntes csoportok változatlanul támaszt tudnak adni az embereknek. A legstabilabb, a legjobban működő klubok közé tartozik a Baross. Szabóné Julika zárszóként annyit fűzött hozzá:"Csak az féli az öregséget, aki fiatalként is gyáva!"

BGy