2013.05.25. 16:43
Jegyzet: Svejci blues
<em>Nemrégiben arra kértük olvasóinkat, hogy küldjék el nekünk „hiteles” történetüket. A sztorikat olvasva egyre inkább nehéz indulatok nélkül beszélni az úgynevezett svájci frankos hitelekről. Most persze vannak olyanok, akik legyintenek és azt mondják: „ugyan ki kötelezte ezeket az embereket, hogy hitelt vegyenek fel?”</em> <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Nemrégiben arra kértük olvasóinkat, hogy küldjék el nekünk „hiteles” történetüket. A sztorikat olvasva egyre inkább nehéz indulatok nélkül beszélni az úgynevezett svájci frankos hitelekről. Most persze vannak olyanok, akik legyintenek és azt mondják: „ugyan ki kötelezte ezeket az embereket, hogy hitelt vegyenek fel?” Juhász-Léhi István jegyzete.
Sajnos nem ilyen egyszerű mindez. Tapasztalatból kijelenthetem, hogy hitelt nem jókedvből és vidámságból igényel az ember. Oszt, szoroz. Összead és kivon. Ki van, de kezdi elölről. „Fix, 29 ezer forint havi törlesztő részlettel, amit most 39 ezerre emeltek, s a futamidőt egy évvel meghosszabbították...” Tessék csak bátran elolvasni azokat a történeteket, amelyből ugyan biztosan ismer már több hasonlót, ám még mindig tudnak újat mondani ezek a sorok.
Mert ugyan fizetné az ember mondjuk a már említett 29 ezret, ám a közel 40 már súlyos gondokat okoz. Ismerek olyan miskolcit - ki ne ismerne - , aki mire kifizeti cseh-német gyártmányú kisautóját közel 4 és fél millió forintnál fog járni. Más pedig azért harcol még mindig az igazáért, mert hisz benne, hogy ha nyer, talán másoknak is reményt ad.
Ami biztos: ezek az emberek és gyermekeik soha, de soha nem fognak hitelért sorba állni egyetlen banknál sem...
