2012.09.21. 08:01
Nézőpont: Dráma
<em>Olyan történet rabjai vagyunk, amelyben a cselekmény teljességgel nélkülözi a szereplők szempontjait</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Olyan történet rabjai vagyunk, amelyben a cselekmény teljességgel nélkülözi a szereplők szempontjait. Bujdos Attila írása.Ma van a magyar dráma napja – nem árt tudni, ha ünnepelni akarnánk. Kellene szerintem, bár egészen nyilvánvaló, hogy a magyar dráma ma nem közügy, úgy semmiképpen nem az, ahogyan 1883. szeptember 21-én gondolkodtak felőle eleink, midőn a Nemzeti Színházban bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét.
Érzem is, hogy most indokolni illenék, miért éppen ezzel hozakodom elő, bár igazából nem nagyon érvelnék: születnek új magyar drámák, igaz, alig jutnak el a színpadig, a közönségig tehát – részben sokkal bonyolultabb lett a színházi világképünk, mint volt a Paulay Ede idejében, a színházcsinálás azóta másféle kockázatokkal is jár, és a minőséget is hajlamosak máshol ígérni, nem a friss gondolatok tolmácsolásában. Általánosabbnak mondott az igény a szórakoztatásra, és még csak azt sem állíthatnám, hogy ez pusztán bizonyos színházcsinálók önigazolása lenne, amiért a színházcsinálást a könnyebb műfajok szolgálatába állítják.
Ez azért is érdekes, mert közben – ha szabad így mondanom – a közönség azért nem veszítette el a drámai formák iránti érzékét. Kortünet, hogy az egész életünkre drámaként tekintünk, furcsa módon azok is a többes szám első személyt használják magukról szólva, akiknek egyébként talán a világon semmi okuk nem lenne erre: a reménytelen, a kilátástalan, a jövőtlen, a szűk levegőjű jelzők nem pont az ő helyzetüket jellemzik, kell tehát lennie valaminek, ami miatt a sors leírásában nem a valódi tapasztalataikat veszik figyelembe.
Hogy mi lenne ez az ok, legfeljebb találgathatnék, és ha már, akkor talán, mert az dől ránk mindenfelől, hogy olyan történet rabjai vagyunk, amelyben a cselekmény teljességgel nélkülözi a szereplők szempontjait, és akkor ez lehetne a Mi Drámánk: ez a valóság.
Aki benne van, tényleg nehezen tud kezdeni vele bármit is, csak viszik a rossz érzései, ezekkel és ezeknek él, és ha mégis van értelme ezt az észrevételt megosztani, és éppen a magyar dráma napján, akkor az az értelme: sokat használna egy olyan dráma, amelyben megírná valaki ennek a történetek a lehetséges befejezését. Ha eléggé gazdag a fantáziája hozzá, hogy el tudja képzelni, lehet egyáltalán vége ennek.
