Árvíz miatt ház(ak) eladó(k)

A munkahelyek számának csökkenése miatt már csaknem három éve egyre több házra kerül ki az eladó tábla Borsodban. Hiszen, akik itt nem kapnak munkát, azok Dunántúlon vagy Budapesten próbálkoznának állást találni – ezt mondta lapunknak Szabó István, a Doxabi Zrt. tulajdonosa. Persze nem véletlen a feltételes mód, hiszen sokan mégis itt ragadnak, hiszen a házakat nagyon nehéz manapság eladni, ha mégis, akkor jóval az ár alatt. Éppen ezért van, akik úgy oldják meg, hogy kiadják a lakásukat, és ők elköltöznek – tudtuk meg.

Lenullázódik

Az ingatlanos arról is beszélt, hogy az árvíz sújtotta települések lakói közül már sokan érdeklődtek náluk, hogy hol tudnának vásárolni ingatlant, hasonló értékben, mint a mostani sajátjuk. Kikötés volt: víz, folyó, patak ne legyen a közelben. Persze az, hogy mikor és hogyan költözhetnek attól is függ, hogy az állam, hogyan kártalanítja a károsultakat, azaz a ház újáépítésére adható pénzt más területen is fel lehet-e használni – magyarázta. Valamint az is kérdéses, hogy ezeket, az ártéren lévő házakat valaki megveszi-e, hiszen az elmúlt hónapok történései után itt senki nem akar lakni – mondta. Az egyébként is gyenge ingatlanpiac ezeken a részeken teljesen lenullázódik.

Szabó Istvántól azt is megtudtuk, hogy megyénkben Miskolc és Kazincbarcika az, valamint a kisebb falvak, ahonnan a munkahely hiánya miatt az ott élők elköltöznének. Évekkel ezelőtt az volt a tendencia, hogy Miskolcra költöztek be kistelepülésekről, de most már Budapest és a Dunántúl a preferált cél – tette hozzá.

Az ingatlanpiac pangásával kapcsolatban Szabó István szerint az ingatlanosok is várják a csodát. Most lesznek ugyan újjáépítések, de ezek nem generálnak majd jelentős ingatlanforgalmat – vélekedett.

Mit lehet tenni? Az árvíz után semmi sem folytatható úgy, ahogy eddig volt. Nemcsak a közvetlenül érintettek, de az egész ország számára végképp nyilvánvaló lett, hogy új alapokra kell építeni az életünket – válaszolta. Menekülés helyett újra kell gondolnunk, hogy hogyan tovább, milyen lehetőségeink vannak itt helyben – fogalmazott.

Az árvíz a sok rossz mellett egy jót is jelenthet: az újrakezdés kényszerét – emelte ki. – Ha sikeresen akarunk kijutni ebből a reménytelennek tűnő helyzetből, akkor együtt kell eldöntenünk, hogy mit teszünk. Kell most a külső segítség nagyon, de az sem pótolhatja a mi helyi összefogásunkat, az új célok közös kiválasztását és közös megvalósítását – mondta.

Nagy hiba lenne ismét ártérben építkezni, veszélyes vizeken evezni, zavarosban halászni – hangsúlyozta. „A mások átverésével, az építőanyag kilopásával épült házak a legsérülékenyebbek. Ha közhasznúnak, a köz érdekében végzettnek tüntetünk fel olyan munkát, amire nincs is szükség, akkor nincs munkás kéz, ami gátat, házat, hazát épít. Ha elhisszük, hogy nincs munka, hogy leküzdhetetlen a munkanélküliség, akkor a természeti katasztrófák hívják fel figyelmünket, hogy mennyi dolgunk lett volna, mennyi értelmes tennivalót mulasztottunk el megvalósítani ” – fogalmazott.

Az elvándorlásról is kérdeztük, azaz arról, amiatt adnak-e el házakat, hogy az ország más részein keressenek munkát. Elmondta: az elvándorlás náluk elsősorban a pályakezdő fiatalokra jellemző, de nem akkora mértékű, hogy érezhetően megnőtt volna az eladó lakások száma.

- ÉM -