"Csodafegyver" az útmentén

Dinnye a dinnyeföldön:

zöld levelek közül

előbukkanó hatalmas zöld, vagy

zöld csíkos gömbök. Fantasztikus

élmény volt számomra. Bevallom,

szerdán láttam ilyet először

életemben. Addig – persze kis

túlzással – azt hittem, ez a kerek

gyümölcs a

bevásárlóközpontok polcain

terem, esetleg a piaci standokon. De nem, s hogy

mennyire nem, s milyen munka van amögött,

hogy a vásárló mégis azt

higgye, hogy mégis, arról

Pap-Tóth János

dinnyetermelő beszél.

Ő még a hagyományos

értékesítési módot

választotta, Hejőszalonta

határában, saját földje

mellett, az útmentén árulja a

megtermelt gyümölcsöt. Vevői

már jól ismerik, hiszen csaknem 20

éve termelő, annak idején

apósától vette át a boltot.

Igazából elektrotechnikus, de a

munkahelye megszűnt és maradt a

dinnyetermelés. Három

hektáros földjén van

görög-, sárgadinnye, s elvétve

paprika és tök is megterem.

Kedvesen beinvitál minket a telkére, ahol

büszkén kezdi mesélni, hogyan

és milyen fajta dinnyéket

termel. Persze nem értek a

dinnyetermeléshez, ezért csak a

fajták származását tudom

megjegyezni: amerikai, japán, holland.

Meg persze egy különlegességre is

felfigyelek: top gun.

Csodafegyver – fordítja le nekem azonnal

János, és egy hatalmas

dinnyére mutat. Az lehet úgy 15

kiló, de a gazda szerint ez nem is olyan nagy,

hiszen a tavalyi csúcsa egy 23,6 kilogrammos

gyümölcs volt.

Miért ennyi?

A dinnyeföldön, a

napsütésben állva az embernek hamar

melege lesz, én sem bírom sokáig.

János azonban üzleti

szempontból közelíti meg az

időjárást: a

dinnye akkor fogy, ha meleg van. S tényleg,

míg ott vagyunk, jó pár

autós megáll az útmentén

és vesz a gyümölcsből. Igaz, van,

aki drágálja a kilonkénti 100

forintos árat, számon is kéri

Jánost, hogy itt miért

ennyi, míg a multiknál már 50

forint kilója.

A termelő türelmesen elmagyarázza

(nekünk is) : „A multik

üzletpolitikája, hogy áron alul

eladják a dinnyét. Ezzel az

akcióval becsalogatják a vevőt, aki

megvásárolja az olcsó

gyümölcsöt, de mire a

pénztárhoz ér, már

más is van a kosarában. Szinte

észrevétlenül elkölt

akár tízezer forintot is.”Azt

azért még hozzáteszi: a

bevásárolóközpontokban nem

minőségi árut kap a vevő, akit

– János szerint –

csak egyszer lehet becsapni.

Azt is elmondja nekünk, hogy nemcsak a

bevásárlóközpontok jelentik a

konkurenciát számára, hanem azok a

kereskedők is, akik a nagybanin megveszik a

dinnyét, aztán az

útszélen eladják, mint

saját termésüket. S vannak, akik

faluznak – fogalmaz

János.

Mikor látja, hogy nem értem,

elmagyarázza: ők azok, akik megveszik a

gyümölcsöt és

járják a falvakat, dudálva,

kiabálva reklámozzák

portékájukat.

Illatozik a cukor

Nagy Imre

Nyékládházáról

érkezik Jánoshoz

dinnyét venni. Mint mondja: hetente

kétszer eljön, csak it

t veszi a gyümölcsöt. Sorra kopogtatja a

dinnyéket. Ezzel a hagyományos

módszerrel teszteli, hogy jó-e. Ha kong,

akkor meg lehet venni – magyarázza.

Kérdésünkre, hogy miért

jár ki ide

dinnyééért, azonnal

érkezik a válasz: ez friss,

látszik a szárán, tudom, hogy

termesztették és nem utolsó

sorban, jó minőségű.
János ezek után

büszkén teszi hozzá: ha nem

jó egy dinnye, akkor azért a

természet felelős, ha jó, akkor az a

termelőt dícséri.

Búcsúzóul egy trükköt is

megoszt velünk, hogyan válasszunk

sárgadinnyét: szagolgassuk meg, mert, ha

érett, akkor illatozik benne a cukor. Ezekre az

ötletekre szükségünk is lesz,

hiszen lékelés nincs, legalábbis

Jánosnál.

János március

elejétől október

közepéig kint él a

dinnyeföldjén. Egy

lakókocsi a háza, amelyre

futóbabot futatt, hogy

valamennyire

beárnyékolja. De ez nem

sokat segít, a

lakókocsiban meleg van, komfort

nincs: WC, zuhany az udvaron (a

dinnyeföldön).
János

így jellemzi: ami itt

garantált az a szúnyog

és a légy. Régi

konyhabútor a lakókocsi

egyik berendezése, meg egy

ágy. A konyha egy

gáztűzhelyet jelent, de

nincs is többre

szükség.

János nem

főz, ritkán lát

nyáron főttételt.

Esetleg akkor, ha a faluból

hoznak neki, cserébe a

dinnyéért

– mesélte.

Ezért is mérgelődik

azon, hogy a multik lenyomják az

árakat, hiszen ő a

határban, távol a

családjától

tölt csaknem fél

évet, egyáltalán

nem XXI. századi

körülmények

között –

magyarázza. A

pénzét

kockáztatja, míg a nagy

áruházaknak nincs

kockázat –

magyarázta.

Adódik a kérdés:

jövőre is itt lesz, folytatja

a termelést. Gondolkodom rajta,

hogy befejezem –

válaszolja.

Hmmm..... dinnye.

H