Jó arcok, kommersz pia – Kocsmatúrán a Búza téren

Itt a Pici, a Karnevál, Marci, Parádé, Mokka, Bor-Is, Aranykasza, Apostol, a Parkoló, a Lángoló, A lazító, no meg a Paprika és a Katinka, de még hosszan folytathatnánk a sort. Egyik szórakozóhelyen sem panaszkodtak arról, hogy nem menne az üzlet.

Diósgyőr-induló

Egy kapualjban megbújó borozóból fátyolos tekintetű férfi támolyog elő, ami a kocsma legjobb ajánlólevele. A bejárathoz közeledve masszív alkoholgőz árad a belépő felé, odabent pedig már délután négy óra tájban remek a hangulat. A csapos láthatóan bizalmas kapcsolatot ápol a vendégekkel. Azt mondja, isznak itt mindent, ami folyik, a legnépszerűbb mégis a mádi bor. Egy tömött szakállú Tolsztoj-hasonmás vaskos könyvet olvas az egyik sarokban, mi pedig hiába próbálunk árakat megtudni a pultostól, ő folyamatosan viccekkel bombáz minket. A körénk sereglő vendégek egyike egy kis kóstolóra biztat, míg cimborája belekezd a Diósgyőr-indulóba. "Ez itt kérem Fradi-ellenes platform" – harsogja egy törzsvendég – "Ő pedig a hangulat-karbantartó" – mutat a csaposra.

Az egyik szomszédos "kávéházban" hervadó díva méri ki a féldeciket, és roppant büszkén hangoztatja, hogy nem köteles válaszolni a kérdéseinkre. Nem is faggatózunk tovább, hiszen a helyiség mélyén már ropják a táncot a korán becsiccsentett férfiak és nők. Lelkesen pózolnak a kamera előtt, míg egy köpcös úriember a pultot támasztva kifejti, melyik a hónap három legjobb napja. "Három, tizenhét, huszonöt – sorolja -, vagyis segély, családi pótlék, nyugdíj." Ilyenkor mindig fellendül a forgalom.

A "nyugdíjasklub"

Nem kell sokat gyalogolnunk a következő italmérésig, amit akár nyugdíjasklubnak is nevezhetnénk. A hetedik ikszen túliak találkahelye ez, a bárszéken most is egy idős néni ücsörög. "Reggeltől estig itt vannak" – mondja a pult mögött posztoló hölgy. "Nincs hová menniük. Néznek egymásra, várják, hogy ki fizet. Ha van pénz, fogyasztanak, ha nincs, csak üldögélnek."

A sarki sörözőben nem fogadnak éppen tárt karokkal minket. "Szemétládák!" – kiabál felénk egy "megfáradt" úr, de hamar kiderül, hogy nem nekünk címezte a keresetlen szavakat. A nagyszájú bácsit rendre utasítja a tűzrőlpattant pultos lány, majd elmondja, hogy főként a buszra várakozók dobnak be náluk egy-egy felest, vagy pikoló sört.

A túloldalon egy sajnálatosan éppen zárva tartó kiskocsma táblára mázolva hirdeti az alkohol örök igazságát: "Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság." Mellette egy pincehelyiség várja az öblögetni vágyókat, ahol nagyon adnak a jó modorra. A szakma "öreg motorosa", a csapos hölgy már huszonkét éve gályázik a szakmában, és nem jön zavarba, ha helyre kell tenni a duhajkodókat. Akik összerondítják a mellékhelyiséget, azoknak kezükbe nyomja a felmosó vödröt, de gyakran választja szét a kakaskodókat is.

Az aluljárónál üzemelő söröző specialitása, hogy non-stop nyitva tart. Hajnalban is nagy itt a forgalom, a munkások meló előtt hörpintenek egy kupicányit, a szórakozó fiatalok pedig a buliból hazafelé tartva küldenek még a gyomrukba egy adag alkoholt. A néhány méterrel arrébb üzemelő presszó törzsgárdáját viszont főként hajléktalanok adják.

"Isten veled, ész!"

Az új piac területén kommersz itókákon és sörön túl végre igazi különlegességeket is találunk. Az "Életművész Ellátóban" szezonális kedvenc a forralt bor és a karácsonyi puncs, ami kétség kívül az átfázott árusok életmentője lehet. És vajon ki ne ismerné az igazi hungarikumról elnevezett Paprika sörözőt? Itt a vendégek az aktuális amerikai sikersorozatokat kísérhetik figyelemmel, ha már elfogyott az aprójuk, amit a játékgépbe dobálhatnának. A kerthelyiségben pedig néhány fiatal éppen egy teli tálca sör és feles poharak között adja meg a jelszót: "Isten veled, ész!" Majd leküldik szépen a szeszt a helyére.

Mire továbbindulunk, a Búza tér-széli talponállóban már mossák a padlót. A takarítószemélyzet azonban maga is koordinációs problémákkal küzd, és időről időre felhangzik a kiáltás: "Tündérke! Körtét! Körtét! Körtét!" Kocsmatúránknak hála megállapíthatjuk, hogy a legkedveltebb cikk majd’ minden helyen a kommersz feles, amelynek ára 102 forinttól egészen a csillagászati százötvenig terjed. Kísérőként pedig jöhet a sör, aminek pikolóját a környéken ötventől száztíz forintig vesztegetik.

Kapcsolódó cikkek:

• Részeg fiatalok Miskolcon – végállomás a detoxikáló?
• Kocsmamustra délidőben Miskolcon
• Az alkohol bizonyítottan szépít