Kétszázezer ember esélyt kaphatna

A minimálbér húszszázalékos emelkedésének következtében 2022-ben 1,8 millió forintra emelkedett a rehabilitációs hozzájárulás összege. Ennyit kell fizetniük évente a 25 fő feletti munkavállalói létszámmal rendelkező munkaadóknak, ha az alkalmazotti körben a megváltozott munkaképességű munkavállalók száma nem éri el a kötelezően előírt 5 százalékot. A foglalkoztatást segítő adó a munkaadók legfontosabb pénzügyi ösztönzője lehetne, amivel a bérköltségen jelentős megtakarítás érhető el. A vállalkozásoknak azonban alig 33 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Közülük legnagyobb arányban az 50–249 fős és a több mint 250 fős nagyvállalatok képviseltetik magukat, a gazdasági ágazatokat tekintve pedig elsősorban a feldolgozóipari cégek – derül ki az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) elemzéséből.

Inkább a kisebb cégekre jellemző

Az, hogy adott vállalati kategóriában milyen gyakran fordul elő legalább egy fő megváltozott munkaképességű alkalmazása, önmagában nem nyújt információt arról, hogy mennyire tekinthető rendszerszintűnek a rehabilitációs foglalkoztatás. A létszám alapján azonban az tűnik ki, hogy a kisebb cégekre jellemző az ilyen típusú munkaviszony létesítése, amit a tanulmány készítői azzal magyaráznak, hogy ez a vállalkozói kör a legérzékenyebb a kiadásokra. Méretük alapján pedig akár már egyetlen megváltozott munkaképességű foglalkoztatásával elérhetik, hogy mentesüljenek a kötelezően megfizetendő hozzájárulás alól. Nem véletlen, hogy ezt a szempontot nevezte meg a felmérésben részt vevő minden második kis- és középvállalkozás, míg a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatok döntő része inkább a társadalmi felelősségvállalást említette motivációként.

A jelenleg még egyetlen megváltozott munkaképességű munkavállalót sem foglalkoztató válaszadó cégek 44 százaléka vélekedett úgy, hogy a jövőben élne a rehabilitációs foglalkoztatás lehetőségével. Ezt azonban meglátásuk szerint jelentősen hátráltathatja, hogy nagy többségük nem rendelkezik megváltozott munkaképességű munkavállalók kiválasztására és foglalkoztatására kialakított belső eljárásrenddel.

Túl a lélektani határon

A rehabilitációs járulék személyenkénti és évi 1 millió 800 ezer forintra emelése Jakubinyi László foglalkoztatási szakértő szerint átlépte a cégeknél azt a lélektani határt, hogy elgondolkozzanak a megszokottól eltérő alkalmazotti státuszok bevezetésén. A munkáltatók Magyarországon – köztük például az önkormányzatok, kórházak, egyházak – tavaly és tavalyelőtt több mint 100 milliárd forintot fizettek be az államkasszába, ami azt jelenti, hogy a bérköltségre a forrás rendelkezésre áll. Egy négy órában alkalmazott megváltozott képességű foglalkoztatása például, amellett, hogy a munkáltatónak semmibe nem kerül, még 600 ezer forint adómegtakarítást is jelent, vázolta a „foglalkoztatásmatematika” lényegét. Hogy mégsem számolnak vele többen, ennek problémáját egyrészt abban látja, hogy a munkaadók leginkább kész, munkatapasztalattal rendelkező embereket várnak. Másrészt nincsenek tisztában azzal, hogy milyen feladatok elvégzésére alkalmasak a másmás formában megváltozott munkabírású emberek. Igaz, a megváltozott munkaképességűek egy részének a munkamoráljával is gondok vannak, tette hozzá. Miután tisztában vannak azzal, hogy egy fillérjébe sem kerülnek a munkáltatónak, nem feltétlenül hajlandóak úgy dolgozni, ahogy az ő szintjükön elvárható lenne.

Az elmúlt években a magas minőségi munkát végezni képes rehabilitációs munkavállalók krémje, akiknek foglalkoztatásához bértámogatás is járt, már elhelyezkedett. Viszont nagyjából 200 ezerre becsülhető azoknak a száma, akik megfelelő felkészítéssel bekerülhetnének a munkaerőpiacra, jelezte Jakubinyi László. Mint mondta: foglalkoztatás hiányában ezeknek az embereknek a megélhetésükhöz segélyt, lakhatási támogatást, szociális étkeztetést kell adni. A társadalmi problémát pedig a jövőben tovább fokozhatja, hogy csak Miskolcon évente 120 sajátos nevelési igényű diák hagyja el az iskolát, akik előbbutóbb segélyesekké válnak, ha nem tudnak valamilyen formában jelen lenni a foglalkoztatásban.

Valamit valamiért

A szakértő tapasztalata szerint a cégek humánerőforrásmenedzsmentjei – a jó példáktól eltekintve – egyelőre nem élnek a rehabilitációs munkavállaló mentorálásának lehetőségével sem. A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozók körében azonban már elindult az „embervadászat”, ők a bérköltség megtakarításért cserében vállalják a szükséges munkaerőpiaci felkészítést.