Csoda, hogy szem nélkül élte életét a hód - míg baleset nem érte

A hódszakértő genetikai vizsgálatnak vetné alá a nemrég Taktakenéz környékén autóbalesetet szenvedett hódot. Így szeretné kideríteni, igaz-e az a feltételezés, hogy az állat genetikai rendellenességgel született-e, vagy sem.

A nem mindennapi történet április végén kezdődött, amikor Bereczky Attila, az Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület vezetője azzal a kéréssel fordult dr. Déri Jánoshoz, a hortobágyi Madárkórház igazgatójához, hogy keresse meg a fejétől a fenekéig horzsolt bőrsérüléseket szenvedett hód szemét.

– Természetesen elvállaltam a könnyűnek ígérkező szakmai feladatot, de amikor megláttam az állatot, már tudtam, hogy ez komoly kihívást jelent majd. Először megtisztítottam az állat pörkös, rászáradt vérrel fedett fejét, de a szemeit nem találtam meg. A helyük ugyan megvan, de nyoma sem látszik a szemhéjaknak, szempilláknak, szemréseknek vagy forradásoknak. Mindez arra utal, hogy a hód vakon, szem nélkül született. A kifejlett állapotban lévő, huszon-egynéhány kilogrammos, meglehetősen jó kondícióban lévő, mondhatni kövér állat legalább 2 éves lehet. Láthatóan gond nélkül éldegélt balesete időpontjáig, vakon is boldogult természetes élőhelyén, természetes ellensége nincs, az autókat pedig eddig elkerülte – idézte fel a különös esetet dr. Déri János. Az igazgató arról is említést tett az Észak-Magyarországnak, hogy az állat vélhetően szaporodhatott is, hiszen a bejelentések szerint a fellelésétől nem messze, mintegy 20 kilométernyire, Tarcalnál is látni véltek két másik, hasonló egyedet. Amennyiben tényleg több ilyen állat él azon a területen, és az eredeti populációtól genetikailag elkülönült úgynevezett szubpopuláció alakult ki a térségben, akkor a szemnélküliség genetikai ­rendellenességre is utalhat, ami akár még a beltenyészetnek a következménye is lehet.

– Ám a hód éjszakai állat, a szeme nagyon pici, szinte elveszik a fejében, a látása sem túl jó, mivel víz alatt közlekedik. A hazai vizekben pedig csak pár centiméter a látótávolság, a látásukra nem is tudnak hagyatkozni. Valójában nincs is szükségük rá. Úgyhogy még az is elképzelhető, hogy egy evolúciós folyamatnak lehetünk a tanúi. Gondoljunk csak a földikutyára, aminek nincs szeme. A föld alatt él, nincs szüksége rá – magyarázta az igazgató.

Két megoldás körvonalazódik

A vak hód sebei lassan, de már szépen gyógyulnak. A jó idő beköszöntével birtokba vehette kinti, minden földi jóval ellátott lakosztályát. Az most még kérdéses azonban, hogy a szakemberek visszaengedik-e a természetbe a genetikai hiba további terjesztése miatt.

A szakemberek jelenleg dr. Déri János javaslatára azt az álláspontot képviselik, hogy jobb lenne az állatot vadasparkban vagy állatkertben elhelyezni, és befogni a hozzá hasonló hódokat is. Felvetődött az az elképzelés is, hogy visszaengedik az állatot a természetbe, de csak ivartalanítva, hogy ne szaporodjon tovább.

– Fontos kérdés ennek eldöntése, hiszen a hódok már most túlszaporodtak, s az is tudott, hogy komoly mezőgazdasági, vízügyi károkat okoznak – mondta az igazgató.

A tervek szerint a Taktaközben talált vak hódot ultrahangos és genetikai vizsgálatnak vetik alá a közeljövőben.