Jókedvű télűzés síppal, dobbal, kiszebábégetéssel

„Haj, kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj!” Hagyományteremtő jelleggel rendezett téltemető családi programot a napokban a Tokaji Múzeum. 

Ártó szellemeket űztek el 

A részt vevő gyermekek a Világörökségi Bormúzeumban „farsangi szöszmötölő” foglalkozás keretében különböző zajkeltő hangszereket készítettek, mesekuckós programokon vettek részt. Aztán a vállalkozó kedvűek elindultak a Bodroghoz, ahol a téltemetés részeként közösen öltöztették fel a kiszebábot, amelyet paródia jellegű dramatikus játék keretében elégettek a folyóparton. 

Az eseményt szervező Tokaji Múzeum igazgatójától, Nagyné Bősze Katalintól megtudtuk, hogy a múltban volt a kiszehajtásnak hagyománya Tokajban is, de a telet szimbolizáló kiszebábot inkább szűkebb körben égették, vagy dobták a folyóba. Ezt a hagyományt elevenítették most fel. 

– A mai gyerekek ritkán találkoznak ezzel a népszokással, nekik már el kell magyarázni, hogy mit jelent a kiszebáb, lényegében magát a telet, a rosszat, minden betegséget, amiket ilyenkor, a szertartás keretében elűztek az emberek, és várták a tavaszt, a jó időt. A rossz, ártó szellemek elűzését szolgálják a hangos, zajkeltő eszközök, hangszerek is, amilyeneket mi is készítettünk a gyerekekkel – mondta az igazgató. 

Férfi alakját öltötte 

A népszokás hátterében minden bizonnyal ott van a bibliai fekete bárány, vagy a későbbi boszorkányüldözések. Ezért gyakoribbak a női kiszebábok, hiszen a nőket hajlamosak voltak az emberek összekötni a boszorkányos praktikákkal és más negatívumokkal. 

Tokajban szándékosan férfialaknak öltöztették, hogy ne erősítsék a sztereotípiákat. 

Ugyanakkor nem ritkák a férfibábok sem, mert egyes vidékeken a faluban történt rossz dolgokat vállalkozó kedvű férfiakra olvasták rá, akiket aztán jelképesen meg is büntettek. Ők voltak a faluban a fekete bárányok. 

Gyerekekhez finomították 

Az egész eseménynek koreográfiája, szertartása van. Hiszen ez végső soron temetés. Ez így volt Tokajban is, ahol csavartak is a dolgon, mert parodizálva adták elő, de így is volt pap karakter, kántor, özvegy – akit maga az igazgatónő személyesített meg –, gyászolók és sirató­kórus, a jelen lévő szülőkből, gyerekekből. Irodalmi alapanyagból dolgoztak, amelyen nagyon sokat kellett finomítani, mert eredetiben nagyon erős, gyakran obszcén kifejezések tarkítják, ezt a gyerekekhez kellett igazítani. 

Nagyné Bősze Katalin szerint a paraszti népeknek szükségük volt ilyenkor tél végén, még a tavaszi nagy mezőgazdasági munkák előtt egy kis lazításra, mulatságra. És ezek az alkalmak nem utolsósorban arra is szolgáltak, hogy az eladósorban lévő fiatal lányok és férfiak ismerkedhessenek, párt találjanak. Erre a farsang farkának utolsó napjai különösen alkalmasak voltak.

(A borítóképen: A Bodrog partján égették el a kiszebábot)