A pótolhatatlan nagyik

Október az idősek hónapja, amikor minden generáció képviselője jobban odafigyel a szépkorúakra. A nagyszülők jelenléte a családban pótolhatatlan érték lehet a szülők, az unokák és maguk a nagymamák, nagypapák számára is. Viszont csak akkor, ha sikerül elkerülni a legtipikusabb konfliktusokat. A Miskolci Otthon Segítünk Alapítványnak nagy tapasztalata van a témával kapcsolatban önkéntes, segítő nagymamái és anyósképzése révén.

Hiányoznak az idősek

– Régen, amikor még gyakori volt a többgenerációs együttélés, a gyerekeket rá lehetett bízni a nagyszülőkre. Manapság a fiatalok különköltözésének az a hátránya, hogy amikor megszületnek az unokák, hirtelen minden az édesanyára hárul – fejtette ki Oláhné Lajtos Julianna, a Miskolci Otthon Segítünk Alapítvány koordinátora. – Emiatt sokkal gyakoribb, hogy az anyukák nehezen élik meg, hogy kisgyermekük van, és a saját életükről teljesen le kell mondaniuk. Manapság ezt az is nehezíti, hogy az emberek 65 éves korukig dolgoznak, és amikor az unokák újszülöttek, még éppen nem érnek rá.

– Az időseket meg lehet rá kérni, hogy elvigyék óvodába, iskolába vagy orvoshoz a gyerekeket. Ma már nagyon sok nyugdíjas otthon van az internet és az okoseszközök világában, így a digitális oktatásba is be tudtak kapcsolódni. A mi önkénteseink a nagymama, nagypapa hiányát csak részben képesek pótolni a rászoruló családok, egyedülálló anyukák életében, hiszen általában hetente egyszer tudunk menni. A szépkorúak szempontjából a generációk együttélése az elmagányosodás ellen hat, és több segítséget kapnak egészségügyi problémáikra is. A harmonikus légkörnek alapja, hogy a nagymama, nagypapa segítségére úgy lehessen számítani, hogy közben nem szól bele a fiatalok életébe. Az ilyen együttműködés képes meghosszabbítani akár a szépkorúak életét is, mert érzik, hogy szükség van rájuk.

A Miskolci Otthon Segítünk Alapítványnál olyan önkéntes is tevékenykedik, aki maga is nagy családban él.

– A gyermekeim más városban laknak, de gyakran utazom el hozzájuk segíteni, mert öt unokám van. A legnagyobb 9 éves, a legkisebb pedig még csak 1 hónapos – mesélte Tóthné Gyulai Mária nyugalmazott pedagógus. – Legtöbbször hétköznap megyek, hogy a fiatalok szabadok lehessenek hétvégén, és általában valami finomságot is viszek. Egyébként nagyon mozgékony és nyitott nagymama vagyok. A pandémia alatt például videóchaten keresztül meséltem az unokáimnak esténként. Ezt a szép kapcsolatot már fiatalabb koromban megalapoztam a gyerekeimmel és a menyemmel, vőmmel is jóban vagyok. A saját nagymamám modellként szolgált mindehhez, aki mindig összetartotta a családot. Megszervezte az unokatestvér-találkozókat, és hasznos ház körüli dolgokra tanított. Az alapítvány önkénteseként pedig rászoruló családoknál is vállalok pótnagymamai feladatokat, hogy a szabadidőmet hasznosan töltsem.

(A borítóképen: A Miskolci Otthon Segítünk Alapítvány önkéntesei)