Megtalálta stílusát az ifjú zenész

A 20 éves miskolci egyetemista, Jobbágy Dániel első helyezést ért el „szóló performance” kategóriában az egri Utcazenészek Versenyén. A fesztivált minden évben megrendezik és évről évre egyre népszerűbb, idén is közel ötven csapat, illetve zenész nevezett a megmérettetésre az ország minden tájáról. Nagy zenekarok és szólómuzsikusok egyaránt. A dobogós helyezéseket kategóriánként hirdetik ki.

Mit szólt, amikor megtudta, hogy első lett?

Nagy megtiszteltetés, már csak azért is, mert először vettem részt ezen a versenyen. Egy ismerősöm szólt a lehetőségről, én pedig úgy gondoltam, kipróbálom magam. Saját feldolgozásokat játszom nekem tetsző zeneszámokból, főként külföldi előadóktól, illetve néhány magyar együttes dalait is, mint például a Bagossy ­Brothers vagy a Punnany Massif. Stílusát tekintve akusztikus pop, rock és rap. Gitározom, énekelek és közben a lábammal egy pedálos szerkezetet kezelek, ez egy úgynevezett loop station.

Rengeteg zenészt és zenekart ismertem meg, barátokat szereztem – Jobbágy Dániel

Elmondaná, hogyan működik ez koncert közben?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy zenélés közben élőben a színpadon felveszek hangsávokat, mint egy felvevőkészülékkel, és a looper visszajátssza, amit később alapnak vagy refrénnek használok. A lábammal ki-be kapcsolgatom, miközben játszom. Ezt általában kedvelik az emberek. Teljesen élőben rakom össze az egész zenét, nem indítok el semmit előre. Nagy koncentrációt igényel, de szeretem csinálni.

Hogyan zajlott a verseny?

Mivel ez egy utcazenei fesztivál, ezért a szervezők azt preferálják, ha a zenész lehetőleg egy szál gitárral, hangosítás nélkül áll ki a közönség elé. Én azért vittem hangfalakat magammal. A rendezők pedig biztosították az áramforrást és a helyszínt. Eger belvárosában, a Dobó téren és környékén kellett az embereknek zenélni. Hivatalosan négy napig tartott a verseny, szerdától szombatig, aznap este volt az eredményhirdetés, de a rendezvény valójában vasárnap fejeződött be. Ez alatt az idő alatt kilenc koncertem volt, nagyon elfáradtam, mert mindennap kora reggel keltem és késő estig zenéltem, összesen 15 órát töltöttem színpadon. A díjazásról szakmai zsűri döntött, de volt közönségszavazás is, a közönség „like-­érmékkel” nyilváníthatta ki a véleményét.

Megérte a többnapos aktivitás és az ezzel járó fáradtság?

Nagyon megérte. Egyetlen percét sem bánom. Rengeteg zenészt és zenekart ismertem meg, barátokat szereztem és összességében hatalmas élmény volt. Általában az utca szélén, nem kifejezetten a központban zenéltem, de szombaton este a záróeseményen koncertet adhattam a nagyszínpadon, miközben tele volt a Dobó tér nézőkkel. Ekkora elismerésre pedig nem is számítottam.

Úgy tudom, nem csak ebben a formában muzsikál.

Valóban. Egy keresztény dicsőítő banda vezetője vagyok, amely „Frissítő” néven ismert. A legidősebb testvéremmel, Benedekkel és volt osztálytársaimmal közösen alkotjuk a zenekart. Gyülekezeti alkalmakon, rendezvényeken lépünk föl, megyünk, ahová hívnak minket, az országban számos helyre. Többször jártunk már Budapesten, és kisebb településeken is.

Az világos, hogy a zene központi helyet foglal el az életében, egy ilyen szép eredmény után hogyan tovább?

Szeretném még megmérettetni magam hasonló versenyeken, hiszen nem csak kihívás volt, de nagyon jól éreztem magam ezen a fesztiválon. Koncertfelkéréseim vannak most is, a nyáron megyek még több helyre fellépni. Hosszú távú, komoly terveim vannak a zenével, de természetesen az egyetem is fontos. Mérnökinformatikusnak tanulok, és később ezzel a diplomával szeretnék elhelyezkedni. Hiszen sajnos az élet azt igazolta, hogy a művészpálya labilis lehet, elég hozzá egy pandémia. A munka mellett biztosan fogok zenélni, viszem tovább a looperes vonalat és talán még újabb zenekart is alakítok.

(A borítóképen: Jobbágy Dániel gitárral a színpadon, nagy sikert aratott)