A kevesek fogják átmenteni az egyházat

Még az emberek egyháztörténetet ismerő része sem tud sokkal többet a pálos rendről, mint hogy „az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend”. És ezzel ki is merül az ismeret a több mint hétszáz éves közösségről, amely valóban az egyetlen ilyen jellegű „hungarikumunk”, még úgy is, hogy ma már a központjuk Lengyelországban található. Arról beszélgettünk Puskás Antal tartományfőnökkel, hogy kik ők, hogyan éltek régen és miért lehet aktuális és életképes ma is egy szerzetesrend.

Minden szerzetesrend valamilyen küldetéssel jött létre eredetileg. Ahol az alapítók hiányosságokat láttak akár az egyházi életben, akár a társadalomban, ott igyekeztek segíteni. Így jöttek létre többek között mély hitélettel, imádsággal, elmélkedéssel foglalkozó közösségek vagy a szegények tanításával foglalkozó rendek, illetve az elesettek, betegek, sebesültek ápolását felvállalók. Mi a pálosok küldetése?

A rendünk névadója Remete Szent Pál, más néven Thébai Szent Pál vagy Anakhoréta Szent Pál, akit szellemi és hitbeli elődként tisztelünk, és akinek lelkiségét igyekszünk követni. Ő mint világtól elvonult remete életét az imádságnak, Isten dicsőítésének szentelte. A kezdeti időkben, bár közösségben, de a pálosok is igyekeztek a világtól elvonultan, a lakott településektől távol élni és Istenre figyelni.

A rend hosszú ideig az egyik legnépszerűbb volt Magyarországon – ha lehet így fogalmazni. Sok kolostora és tagja volt. Aztán az üldöztetések idején, mint amilyen például a török megszállás volt, amikor Remete Szent Pál nálunk őrzött földi maradványának is nyoma veszett, és később a tiltások idején, jelentősen csökkent a létszám is. Milyen helyzetben vannak napjainkban a pálosok?

A legutóbbi üldöztetéskor, 1950-ben, a legtöbb magyarországi renddel együtt a pálos közösséget is felszámolta az akkori hatalom. A szerzetes atyákat előbb gyűjtőfogházakba zárták, aztán megtiltották a közösségben élésüket. Hét-nyolc atya igyekezett fenntartani a lelkiséget titokban. Ez 1989-ig tartott, amikor újra engedélyezték a szerzetesrendek működését. Addigra persze a megmaradtak idős emberek lettek, de olyan élő volt a hitük, hogy vonzani kezdte a fiatalokat. Rendezvényeket szerveztek, imanapokat tartottak, ahol megismerhettük a pálos lelkiséget. Én magam is így kerültem kapcsolatba a renddel huszonévesen, megérintett például, hogy magyar alapítású, és a szerzetesek a nemzetért akarnak élni. 1998-ban be is léptem. Többen jöttek akkor, nem mindig mély vallásos háttérrel. Egészen 2000-ig volt egy felfutás, azóta csökken az érdeklődés a hivatásunk iránt.

Ennek oka az általános elvilágiasodás, vagy csak nem elég vonzó ma egy fiatalnak ez az életmód?

Elterjedt a nyugati fogyasztói mentalitás. Amely eltávolítja az embereket, hiszen azt sugallja, hogy az én a fontos, hogy ki kell használni az időt minél több élmény megtapasztalására. Az emberek nem befelé és Isten felé fordulnak, hanem mindent kint keresnek. Javakat, élményeket… Nem állnak készen odaadni, átadni az életüket valami nagyobb, örök értékért cserébe.

A papok, szerzetesek, sőt a hívek fogyása is általános jelenség ma. Van valamilyen terv, stratégia a megújulásra, az emberek megszólítására?

Nehéz a jövőre nézve vonalakat felrajzolni. Hiteles válaszokat kell adnunk a problémás kérdésekre, krisztusi módon. Ez biztosan vonzó. Ha hasonulunk a világhoz, ellaposodik a hitünk. Sok papnak, szerzetesnek rá kell ébrednie, hogy kiüresedhet az élete és a hivatása is. És nem lesz vonzó mások számára. Világosan kell beszélni, az igazat elmondani. És mindenképpen ki kell lépnünk a megszokott komfortzónáinkból, hogy elérjük az embereket! Enélkül az evangelizálás, az emberek megnyerése nem fog menni. Amíg a felszínen mozgunk a különböző témákban, addig elfogadnak minket, nincs konfrontáció. De az igazi szeretet nem az, hogy nem beszélek az igazságról, mert az nem tetszik vagy akár sértő valakinek, és nem fogja magát jól érezni tőle. Biztos vagyok benne, hogy húsz év múlva nagyon sok pszichiáterre, terapeutára lesz szüksége az embereknek, mert nem tudják majd kezelni a nehézségeiket. Amit most tehetünk, hogy előremennek olyan húzóemberek, mint például Böjte Csaba ferences testvér és mások. Akik a példájukkal nekünk is mutatják az utat, és az emberek szemében is útjelzők. Az ilyen „kevesek” fogják átmenteni az egyházat!

(A borítóképen: Puskás Antal: az igazi szeretet nem az, hogy nem beszélek az igazságról)

A pálos rend

A pálos rend magyar alapítású férfi remete szerzetesrend amely már 762 éve működik. Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje, amelyet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított, valószínűleg 1250-ben. Tevékenységük szinte az egész magyar történelmet végigkísérte. Úgy, hogy története során a rendet nemegyszer próbálták betiltani, ami hivatalosan sikerült is, de valójában mindig élt, vagy külföldre települve, Lengyelországban vagy „illegalitásban”. Mint legutóbb a szocializmus építése alatt.