Bükkszentkereszten telt ház volt, mindenki csúszni akart

Szombaton a varázslatos kis hegyi faluban, Bükkszentkereszten jártunk. Mivel a városban elolvadt a hó, rajtunk kívül még sokan gondolták úgy, hogy kihasználva a hétvégét, magasabb fekvésű tájakon keresnek sportolásra alkalmas terepet. Jól járt, aki Bükkszentkeresztet választotta, hiszen 10-15 centiméteres hó fogadta őket. Igaz, szombatra megenyhült az idő, és olvadozni kezdett a fehér lepel, de azért így is kiválóan lehetett rajta szánkózni, síelni, csúszkálni. Mivel jól tapadt, egymás után épültek a hóemberek is. Készültek kicsik, nagyok, mogorvák és mosolygósak, de még cilinderes hóurat is láttunk, aki büszkén állt a focipálya közelében.

Mondhatnák, Bükkszentkereszt telt házzal működött ezen a napon. Nagyon sok gyermekes családdal találkoztuk, akik a parkoló mögötti szánkópályához igyekeztek, a bátrabbak pedig a kilátóhoz vezető domboldalt vették célba. Utóbbi meredekebb és dimbes-dombos, úgyhogy ide csak a rutinos szánkózók kapaszkodtak fel, majd siklottak a mélybe. Volt olyan család, amelyik síléceket hozott magával, és együtt vágtak neki a hófödte tájnak. Találkoztunk nyugdíjasokkal is, akik a jó levegőért és a téli hangulatért látogattak el ide, sokan pedig a kutyájukkal együtt jöttek egy kis hegyi sétára.

Kutyussal

Az egyetemista Kovács Nóra is a sétát választotta. Elmesélte, hogy a barátnője Bükkszentkereszten lakik, őt jött meglátogatni. Aztán kihozták a kutyust, és együtt barangolták be a havas falut.

– Sajnos, az elmúlt évek telei enyhék voltak, alig láttunk havat, a városban pedig, ha esik is egy kicsit, egy-két nap múlva elolvad. Pedig kisgyermekkoromból emlékszem olyan telekre, amikor hókunyhót építettünk az apukámmal, mert egész éjszaka havazott, és utána sokáig hideg volt, úgyhogy a kunyhó is megmaradt hetekig. Sőt, olyan is volt, amikor nem kellett iskolába menni, mert szinte leállt a közlekedés a havazás miatt – idézte fel emlékeit Nóra. Hozzátette: sajnálja, hogy ma már csak a hegyekben lehet szánkózni és síelni. Szívesen emlékszik Miskolcon a bulgárföldi szánkózódombra, amit évekkel ezelőtt elbontottak, mert áruházat akartak építeni a területen. Akkor azt ígérték, hogy a dombot majd helyreállítják. Aztán se domb, se áruház, a környéken élő gyerekek meg szomorkodnak, mert ezt a kis téli örömet is elvették tőlük, fogalmazott.

Gyerekekkel

A kétgyermekes Molnár család szánkókkal felszerelkezve érkezett. Az édesapa, miközben a csomagtartóból kipakolta a sporteszközöket, elmondta, először Bánkútra akartak menni, de féltek, hogy ott túl sokan lesznek, ezért választották inkább Bükkszentkeresztet. Örülnek, hogy így tettek, mert bár itt sokan vannak, de mégsem annyian, mint Bánkúton a legutóbbi havas napon.

A gyerekek ezután felpattannak a szánkóra, és a család elindul a biztonságosabb pálya felé.

Csak sétáltak

Egy idős házaspárral is találkozunk. Megtudtuk, Miskolcról jöttek fel a hegyekbe, mert ők is hóra vágytak.

– Rendszeresen túrázunk, szinte minden hétvégén. Most azonban úgy gondoltuk, hogy nem az erdőbe megyünk, hanem kijövünk ide, ahol vidám az élet – mondta a feleség, Kerekes Mária. – Az unokáink messze laknak, a Dunántúlon, itt meg jó látni a gyerekek boldogságát. Szánkóra pattannék én is, de félek, hogy kinevetnének, hogy egy 60 éves asszony mit keres a szánkón – nevet Marika.

Férje, István felidézi a gyerekkori emlékeket. Mint mondta, fiatal korában voltak olyan telek, amikor a nebulók nem tudtak iskolába menni, akkora hó esett. A téli szünetben pedig szinte mindig volt hó, a testvéreivel és a barátaival reggeltől estig kint csúszkáltak a domboldalon. Sajnálja, hogy az enyhe telek miatt a mai gyerekeknek csekély részük van tél örömeiben.