Újra a Tisza-parton!

Kiss László, a nyugalmazott tiszteletbeli hajóskapitány miskolci önkéntes karanténban töltött napjairól pár hete számoltunk be olvasóinknak. Akkor azt ígérte, azonnal elmeséli élményeit, ha újra szeretett folyója, a Tisza partján lehet. Eljött ez az idő is.

Vegyes érzelmekkel

„A tiszacsegei híres gólyakolónia lakói már rég elfoglalták megszokott fészküket. Nagyon vártam már én is arra, hogy kiszabaduljak a bezártságból, miskolci állandó lakásomból. Évtizedek óta megszoktam, hogy május elejétől – a nyári hónapokra – leköltözöm a tiszacsegei üdülőfaluba – mondta a kapitány. – Most még különösebb izgalom fogott el, amikor megérkeztem az ároktői komphoz, s újra megláttam a békésen folydogáló szeretett folyómat, a csodálatos szőke Tiszát. A szigorú korlátozások hatása még érezhető volt. Nem álltak személygépkocsik hosszú sorban az ároktői parton. Örömmel üdvözöltük egymást – régi barátságunkra tekintettel – a révész kollégákkal…”

A túloldalon sem talált mást Kiss László, még üres volt a híres csegei csárda, a bejárati ajtó pedig lánccal volt lezárva. Szomorúan látta, hogy üresen áll a régi Mahart-kikötő. Ugyanakkor örömmel konstatálta, hogy pár méterrel feljebb elkészült a nyaralóhajók részére tervezett új kikötő.

„Ilyen vegyes érzelmekkel érkeztem haza nyári otthonomba. Most már csak elő kell vennem a garázsból a kempingkerékpárt, s a reggeli torna után kikerekezni a folyópartra. Órákig lehet gyönyörködni az ide-oda röpködő madarakban s a halak ficánkolásában. Csodálatos ez a látvány! Jó tapasztalatom, hogy a csegei emberek fegyelmezettek, viselik az arcmaszkot, s betartják a távolságokat. Reménykedünk, hogy ez az állapot már nem tart sokáig, s visszatérünk mindenütt a megszokott kerékvágásba.”

(A borítóképen: Kiss László)